Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A közegészség- és járványügy helyzete Kiskunfélegyházán a két világháború között

izzadtság."

11 A szegénység és tudatlanság miatt, a betegekhez gyakrabban hívtak kuruzslókat, mint orvost. A betegséget ráolvasással vagy gyógyító erejűnek hitt, sokszor inkább ártalmas cselekedetekkel igyekeztek megszüntetni. A sok-sok babonás szokás közül, csupán a sárgaság gyógyítására elterjedt ,,gyógymódokat" idézzük, de a drága orvosság helyett egyéb betegségre is hasonló „gyógymódokat" alkalmaztak. „Aki sárgaságban szenved, annak sárgarépából kell egy pohár formát készíteni és sárgarépát kell belereszelni, meg egy aranygyűrűt beletenni és a beteg arról iszik vizet. Sárgaselymet szokás kötni a sárgaságban szenvedő nyakára jó tágasán, mikor az a selyem a beteg nyakáról elvész, a betegség is el fog múlni. Sárgaságban szenvedő vizeletét sárgarépából készült pohárba teszik és a kéménybe akasztják, míg a vizelet elpárolog a baj is elmúlik. Aki sárgaságot nem látott köpjön a beteg szemébe és mondja, hogy „múljon el róla", hasznos lesz. Sárgaságban szenvedőn a kiütések eltüntetésére irósvajba sárgarépareszeléket kell pirítani és azzal a kiütéseket bekenni."

12 A lakosság egészségügyi ellátása Az egészségügyi ellátás országosan — Félegyházán különösen — alacsony színvonalon állt. Az ország kórházi és más gyógyintézeteinek száma mélyen a szükségletek alatt maradt. Kiskunfélegyházán 1920-ban 9 orvos működött, ebből egy az állami trachoma orvos, egy pedig a városi tisztiorvos volt. Az orvosok díjszabását a pénz romlása miatt búza valutában állapították meg. Az Országos Orvosi Szövetség kecskeméti Fiókja, ahová Félegyháza is tartozott, az orvos lakásán 6 kg, a beteg lakásán 8 kg búza árában rögzítette a vizsgálati díjat. Kiskunfélegyházán ez a szegénység miatt 3,5 kg illetve 5,5 kg búza árában lett rögzítve.

13 Az orvosok száma a későbbiekben változó, 1928-ban 19, 1931-ben 24, 1942-ben 23 fő volt. Közülük 10—12 magánorvosként praktizált. A szakorvosok, mivel a városban közkórház nem volt, nehezen telepedtek le a szegény Félegyházán, ahol a betegek többsége fizetésképtelen volt, s csak végső szükségben folyamodott orvosi segítségért. 1931-ben a szakor11 ZSIGMOND Konrád: A kiskunfélegyházi tanyai paraszti nép. Kézirat. Kiskun Múzeum tulajdona. 12 Uo. 13 BKmL—Kkfh. To. levelezokönyv 1919—1924. 470. eü. sz.