Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

Majd száz esztendővel ezelőtt helyi sajtónk (Kiskunság) írta meg, hány bábonyi gyerek fulladt bele a Szabados gödrébe ; ugyanott kérte egyik gimnáziumi tanárunk, hogy ne engedjék el a szülők gyerekeiket naponta kétszer úszkálni vizeinkben. Ma már bizony komikusan hangzik az alábbi közlemény, bármilyen komolyan gondolta annak idején szerzője: ,, . . . Nincs fürdőnk? . . . Hát legyen . . . Ott van a Szék-tó, legyen rá gondja az . . . állandó szépítő bizottságnak . . . , hogy eg}^ bekerített darabon kissé kimélyítessék ... és egy . . . fából épült fürdőépület ... és kész az uszoda, melynek sziksódus vize a beteges fővárosi nép egészségét helyrehozhatja. így épült a kecskeméti széktói uszoda is . . . Nincs-e aztán birka-tenyészetünk, mely képessé tesz bennünket arra, hogy a gyógyhatású birkatej- és savóval szolgálhassunk a mellbajra hajlandó ( !) fővárosi vendégeknek ?"

9 Közleményünk inkább a helybeli értelmiség hiányérzetét tükrözi. Előzményének olvassuk el Tóthfalusy József Trattner naptári bejegyzését 1841ből: ,,

Junius . . . ezt én egészenn a' Budai Csász.(-ár) Fördőbe töltöttem el fördéssel ..." Végül egészen röviden az illemhelyekről. Kunszentmiklós eredeti magjában 160—180 négyszögöles portákon szorongtak a házak; tanácsunk s maga a nagyon rátarti redemptusság egyformán természetesnek vette illemhelyek fölállítását. Nem szükségszerűségükről vitatkoztak, hanem elhelyezésükről.

10 Kórház Talán nem annyira nagyzolásból nevezték irataink kórháznak nyomorúságos intézményünket az „Ispotály" szó elhagyása után, mint más megnevezés híján. Deákoskolánkhoz hasonlóan ez is sajátos rugalmassággal bővült, zsugorodott az igénybevételhez igazodva, s aligha tévedünk, ha benne keressük a XVIIT. század ragály-elkülönítőit. Ilyen -— vagy nem egészen ilyen ? — minőségben, esetenként kibővítve befogadta a másodévenként helyben állomásozó kiskun huszárság gyengélkedőit, a sokszor embertelen katonai kiképzés alkalmi sérültjeit. Első adatunkat az 1773-as Főbírói számadás szolgáltatta: „Asztalos Gálos Mihállynak . . . Ispotállyba kívántató egy nyoszollya oldalainak reparatiójáértt . . ." fizettek. Sokat elárul e közintézmény állapotáról az 1784. 9. Kiskunsági Híradó. 1891. ápr. 12-i sz. 10. Boda Gergely kötelezte szomszédját, hogy helyezze át ablaka alól az árnyékszékét, mivel a ,,Házzánn lévő ablak sokkal régibb az ő Házánál..." (1824. dec. 11-i tanácsi jegyzőkönyv.)