Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században
tották Szentmiklóst 4 tizedre, hogy a tizedesek a „Kutakat, az uttzákonn az gödröket szemmel tartván, azokról relatiot (ti. jelentést) tegyenek, és az Város tisztaságára minden értelemben" vigyázzanak, nehogy a lakosság kihányja az utcára a trágyát disznai alól meg szüret után a törkölyt (a kátyúk betöltése céljából). Bőven megemlékeznek forrásaink a személyi tisztálkodásnak mind eszközeiről, mind pedig lehetőségeiről. Sok-sok jegyzőkönyvi adat szól szappan előállításáról, használatáról meg hát lopásáról: 1789-ben Boda János jelentette, hogy elloptak tőle „egy karika szappant, melly volt hat font." Főzéséhez széksóból nyerték a szódát (Na 2 C0 3 ). Egy XVIII. sz. derekáról való följegyzés szerint: „Hazám szegényebb polgárai Szabolcs, Bihar, Békés és más megyékben több 15—20 láb átmérőjű, köralakú teret jelölnek ki (a székekben), majd azokat hajnalhasadás után, midőn felhőtlen az ég és harmat van, vesszősöprűvel végigsepervén, rövid idő alatt szekérszámra gyűjtik rakásokba a szódát, melyet széksónak hívnak saját nyelvükön (integris plaustris cogunt in acervos nitrum, Szék-só sua lingua adpellatum) ; és a természet adományaként nem csupán a szappanfőzés eme páratlan kelléke áll rendelkezésükre, hanem manapság meggazdagodik néhány iparos, akik nem mesterektől szerezték szakértelmüket, hanem véletlenül: a gyakorlati életből. Ó te mindenféle ásványokban bővölködő Földanyánk, mily kevesen vannak, akik meg tudják becsülni gazdagságodat!" 8 Még 1833-ban is így írt rólunk Puky Károly ,,A' Magyar Haza" c. művében: „Széksó a' kis Kunságban nagy mennyiséggel gyűjtetik, és sepertetik öszve." Igaz, tudunk kiskunsági széksósöprósről már a XVI. század óta, amikor a töröknek főzték belőle a lőpor egyik kellékét. Hasonlóképp használták hadi célokra a fölszabadító háborúk után s ugyanúgy patikaszerként. Előbb a szappanfőzéssel, mosással (ti. a víz lágyításával) kapcsolatban ismertetjük helyi széksóiparunkat. 1799. aug. 15-én jelentette idősb Baky János Kerekegyházáról a tanácsnak, hogy „az Széksó Lifferánt (ti. „széksószödő", magyarán: szállító) Zsidóval alkot nem tehetett", mivel nem volt elég áru; kellő mennyiség esetében azonban „szép summa fogna belőle ki kerülni". Ezért hatóságunk mindenkinek megengedte a széksósöprést Kerekegyházán a Kondorban, idehaza saját szükségletre, csak be kellett szolgáltatni városunknak az eladásra gyűjtött nyersanyag felét. Ugyanígy Orgoványon, Szánkon. A következő esztendőben aztán egy redemptus kibérelte egész évre ,,a' Kerek8. WESZPRËMI István: Tentamen de inoculanda peste. London, 1755. 14. 1.
