Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

méltóztatták vonni, és meg pirulva az asztalra fel vánszorogván, hogy a' trantsérozáshoz nem értő Ifjakat meg kémélnék, magok magokat fel vag­dalták. Mit mondjak a' Bábonyi, Tömpöri Ország szerte hires( !) . . . jó féle Borokról ? Ki hullott a' tsap, fel ugrott a' szájadzó (ti. a hordódugó), a' poharak elő áltak, a' torok meg nyilt, el nyelettetett a' pokol, és az ő diadal­ma." 1831-ben a vendégfogadó étlapján szerepelt reggelire ,,fehér (ti. tejes)" kávé kiflivel. Az ebéd ,,öt féléből áll a' Posztpász (helyesen: posztpászt — Sz.), vagy tsemegón kivül" : leves, darab hús mártalékkai, főzelék, becsinált, tésztás étel, pecsenye hozzávalókkal, kenyér. A vacsora: leves, „paprikás tsirke vagy borjú 's bárány betsinált, baromfi petsenye kenyérrel edjütt." Bél Mátyás említette a Tractatus de re rustica Hungarorum c. művében, hogy abban az időben (1723) már általános volt a paprika használata or­szágszerte. Nos, mint idéztük Szentmiklóst is meglakta a tudós 1730-ban, de iratainkban csak 1783-ban van először szó paprikavásárlásról; 1854-ből való értesülésünk szerint a Jászkunság népe „a paprikát el nem hagyja . . . Étkeinek legczélszerűbb fűszere, betegségei ellen igazán észszerűleg válasz­tott óvszer", bár csak a XIX. század második felétől kezdték termelni e növényt kerületeinkben „itt ott szenvedélyből". 5 Önmarcangoló akasztófahumorral állapította meg Ady Alföldünk népé­ről: „Álmuk a zsíros semmi", s csakugyan zsírigényét hangoztatta a hely­beli kiskun a híres Kun Lisztában : „Tálát adogatá,'sírós Derejéjét, Nem kémélte tőle kövér petsenyéjjét." Hasonlóképp sokszor megörökítették jegyzőkönyveink lakosságunk pana­szát : „ ... a' hús ára igen magossan áll, mégis a' mészáros sovány marhákat vágat . . ." Módosul fönti képünk az 1806. jún. 13-i tanácsi jegyzőkönyvnek a szék­árendátorról szóló soraiban: ,, . . . igen rossz és egészségtelen marhákat vág­na, és ... az Bárány Hustis a limitationn (ti. a kerületek által megállapított hivatalos áron) . . . feljebb mérné, ... az Marhának Máj ját, Szivét, száraz lábát ki méri . ; ." A panasz jogalapja a ref. egyház Matriculájában 1735-ben rögzített mészárosi eskü: „Gazdagnak, Szegénnek Személly válogatás nélkül jó húst igazán mérsz . . ." Nos, szakmai tárgyaláskor elemi kötelesség a szakszerűség, s meg kell mondanunk, hogy bár ma már egyre kevésbé, régebben azonban szükség­5. PALTjGYAY: i. m. 86. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents