Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - FEKETE DEZSŐ Egy bácskai nagyközség közegészségügye 1945-ig
1934-től az egészségügyi kiadásokat a községek költségvetésében kellett biztosítani. Szükség is volt erre, mert kisméretű javulás mutatkozott az egészségügyi szolgáltatás és védekezés tekintetében." Egy alispáni megállapítás leszögezi: „Nemcsak egészségvédelmi intézményekre, hanem szociális intézkedésekre" is szükség van! „Olaszországban a szülőnőket törvény védi. Szükséges, hogy a legelhagyatottabb, a legszaporább társadalmi osztályunk egészségügyi ellátását kell biztosítani". 100 Köztudomású, hogy a cselédeknél nem volt rikta az 5—8, sőt a 10 gyermekes család, amelynek az évi 500—600 pengő értéket képviselő cselédbérből még a vegetatív élethez szükségeseket sem tudták maguknak biztosítani. Közegészségügyi szempontból a cselédlakások nagyrésze nem volt megfelelő. 101 Dr. Klinger István községi orvos nyilatkozata Bácsalmás szegényeiről: „Egyik legnagyobb bajunk, hogy a szegény listára csak a kimondottan nincstelenek vannak felvéve. A kimondottan nincstelenek és a kissé tehetősek között egy nagy társadalmi réteg fekszik, akiknek a betegellátása a levegőbe lóg. Értem ezt a mezőgazdasági cselédekre, éves béresekre, vincellérekre és azok családtagjaira, akik a lakosság tetemes hányadát teszik ki, s nincsennek az egyke mételyével megfertőzve. A gazda csak balesetbiztosítást fizet értük. Ezek gyógyszerellátása napról-napra nehézségekbe ütközik. Igaz, a törvény úgy szól, hogy a gazda köteles negyven napig cselédje kezelését gyógyszerrel fizetni, de szembe kell néznünk azzal a tapasztalattal, hogy az életben ennek a törvénynek betűje írott malaszt marad a legtöbb esetben. Hogyan tudjuk ennél a társadalmi rétegnél eredményesen küzdeni a fertőző betegségek ellen ? Még a jóindulatú gazdák is a cseléd béréből vonják le a feltétlenül szükséges gyógyszer árát. Ha pedig az orvos a kórházba utalja az éves cselédet vagy hozzátartozóját, a legkülönbözőbb visszásságok fordulnak elő a költségek miatt. Ha a gazdán behajtják az ápolási díjat, az esetek többségében szélnek menesztik a családot, sokszor több gyermekest, vagy legtöbb esetben ott tartják őket míg ledolgozzák a kózházi költséget. A hatóság adott esetben a panaszost ki is elégíti a gazdával szemben, de az is legrit99 „A fehér halál pusztítása Bács megye községeiben" című vármegyei tisztifőorvos jelentésében olvasható: „Tüdővész, egyke, csecsemőhalandóság pusztítja a lakosságot". — A születések számának csökkenéséről megállapítja, hogy „a jó módii, főleg német ajkú gazdák egykéznek,mert a sok gyerek szétviszi a földet... A több gyerekes családoknak módot kellene adni arra, hogy hosszúlejáratú kölcsönökkel, adó- és illetékmentességgel, házasodási lehetőségek állami támogatásával — Németország és Olaszország mintájára — gyermeknevelési járulékokkal segítsék őket. Az erkölcsi hatás abban nyilvánul meg, hogy Bácsalmáson, Csikérián, Katymáron, Kunbaján, Madarason ... a lányok korán kezdik meg a nemi életet s így kénytelenek elsajátítani mindazokat a módszereket, melyek a fogamzás elhárítására alkalmasak. Ezeket az ismereteket a házasságban is tovább folytatják. Végül kisebb szerepet játszik a biológiai tényező is, főleg a német lakta községekben fiatalon kötnek házasságot, mikor a női szervezet még nem alkalmas a terhesség befogadására." — FeB. 1935. okt. 1. 100 FeB. 1936. aug. 20. 101 Török. 1940. 46. p.
