Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

lalkozók). Bizonyos azonban, hogy a hagyományos nagybirtok gazdasági „straktúrájába" ez a kultúra általában nem is illett bele.

41 A homoki szőlőtelepítéseknek — gazdasági jelentőségük mellett — igen nagy társadalmi hatásuk is volt. Az a riasztó méretű pusztítás, 42 amit a fioloxéra végzett, hathatós intézkedések megtételére ösztönözte az egykori földművelésügyi kormányzatot. A homoki szőlő telepítését külön kormánybiztos irányította, aki jelentős anyagi eszközök felett rendelkezett. Ez a munka találkozott az alföldi mezővárosok és más települések célkitűzéseivel is, mert komoly anyagi előnyök megszerzési lehetőségét és lakosság-gyarapító törekvéseik megvalósítását segítette elő. Két évtized alatt közel 100 000 kat. holddal nőtt a homoki szőlők területe, de a felállított kutató telepek és vincellér iskolák munkája eredményeként általában megjavult a homoki bor minősége is.

43 A homoki szőlőtermelés rendkívüli méretű és ütemű terjedésével együtt járó parcellázások során nagyszámú agrárproletár is földhöz (néhány hold, addig semmire sem használható homokhoz) jutott. Ezek az ,,új gazdák" anyagi tőkével általában nem rendelkeztek. Az állami és a magán szőlőbirtokokra jártak napszámba, ahol elsajátították a szőlőtelepítés és művelés ismereteit is. Saját földjüket a napi munka után „megforgatták" és az államtól ingyen kapott szőlővesszővel, gyümölcsfával néhány év alatt be is telepítették.

44 Ezt a folyamatot, melynek során a futóhomokból kisparaszti szőlőskertek váltak, leginkább valamiféle „naturális tőkefelhalmozásnak" lehetne nevezni, amely megvetette az alapját a későbbi évtizedek nagyobb ütemű fejlődésének. A szőlő és a gyümölcs jellegzetes árunövény, így már a telepesek ültetvényeinek termőrefordulása után a tulajdonosokra rögtön és közvetlenül 41 V. ö.: Szőlőtermesztés homokon. Szerk.: Dr. Bognár Károly. (Budapest, 19(51. Mezőgazdasági Kiadó) c. munkával. 42 TJ. o. Az ország (522 4 88 kat. hold szőlőterületéből alig 20 év alatt, 1902 végéig, csak 178 158 kat. hold maradt meg, ebből is 78 000 kat. hold a homoki területeken. 43 TJ. o. 44 így jött létre 1903-ban Kecskemét város határában Hetényegyháza és Kadafalva. A Miklóstelepi Állami Szőlőtelepnek nem volt elegendő munkása, ezért kérte a várost, hogy telepítéssel segítsen. Kecskemét városa 50—50 mindszenti és szegvári kubikus családnak biztosított 600 Ft-ért házat és 45—100 Ft-ért két hold homokföldet, amit 30 év alatt kellett letörleszteni. A tulajdonosoknak kötelességük volt, hogy a földeket ingyen kapott szőlővesszővel és gyümölcsfával betelepítsék. (Dr. Bodócs Gyula: Hetényegyháza múltja és jelene. Kecskemét. 1956. Bács-Kiskun megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya.) 1891-ben Wéber Ede 2000 kh homokterületet vett meg Kecskemét városától, amelyre a filoxéra által tönkretett balatonfüredi szőlősgazdákat telepített. A város ezek esetében is vigyázott a telepesek érdekeire és az adásvételi szerződésben kikötötte: ,,A vevő kötelezi magát, hogy 1600 holdon 6—8 holdas parcellákat fog kimérni és azt telepes családoknak adja művelés céljából. Ezeken a, parcellákon a vezetőség 1894-ig lakást köteles építeni. Letelepedési díj nem szedhető. A telepesek külön községet nem alapíthatnak, minden ügyükben Kecskeméthez tartoznak." A területet az idetelepültek meg is kapták, de nekik sokkal nehezebb dolguk volt, mint a hetényegyháziaknak, mert Wéber nem tartotta meg igéretét, (Szendrei József: Koldusok paradicsoma. Budapest. 1961. Kossuth.) 2 Bács-Kiskun megye múltjából in. 17