Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

tak, „ezen elv folyvást e' mai időkig tellyes gyakorlatban lévén", minden mellékes (szőlő, erdőföld, nyilas osztások stb.) jövedelemből a tanyai tulajdonföld arányában részesültek. Az adásvételeket is ez az elv határozta meg: ,,a' közhasznú illetőségek azoknak váltak tulajdonaikká, kik a' tanyai földeket megvették." E mindennapi gyakorlat ellen benyújtott „alaptalan, vakmerő" követelést a tanács elutasította.

20 A kérelmezők a határozatban nem nyugodtak meg, a nádorhoz fellebeztek. Többszöri kivizsgálás után a főherceg nádor 1842. március 23-án a fellebbezést, mint alaptalant elutasította. A hátiratilag közölt határozatot a tanácsi jegyzőkönyv így rögzíti: „A földek váltsága egyedül a tanyai birtokokra vettetett ki Félegyházán a váltság alkalmával, a' közös használatra kihagyott puszta részek pedig folyvást úgy tekéntettek, mint a' felosztott tanya birtokoknak járulékos részei, s ehhez képest történtek. . . az erdő föld vagy nyilas osztások. . . örök földbéri el adások és vevések: természetessen következik — azon más Kerületbéli városokban is fen álló alap szabály, — hogy a' ki tőke birtokát el adta, el adta véle a' köz használatra hagyott pusztákbani járulékos jogait is."

21 A nádor a fellebbezés elutasításának indoklását a félegyházi tanácstól szinte szó szerint átvette. A pusztakeresők későbbi követelései —• mint látni fogjuk —• jogilag hasonlóképpen fognak megfenekleni. Az indoklás refrénszerűen mindig ugyanez lesz. A közföldek hasznát követelők vezérei közül Pap László fülig úszott az adósságban. A fizetés sorrendjében meghatározva több mint 500 forint volt birtokára betáblázva.

22 Nagy Péter Sándor fizetésképtelen volt. Kérte a tanácsot, hogy „közkeresetű" társait is kötelezze az adósság megfizetésére, neki pedig ugyanarra a határidőre adjon fizetési haladékot.

23 Nagyon valószínű, hogy a 96 társ is hasonló gondokkal küszködött, sorsán a közhaszonvételekből való részesedéssel kívánt enyhíteni. A birtoktalanoknak a közhaszonvételekből való kiszorulása adott mind erőteljesebb indítékot arra, hogy az elszegényedett redemptusok megkeressék ősi földjükhöz való jogukat. A szántóföldi gazdálkodásra való fokozatos áttérés ugyanis a föld nélküliek létalapját rendítette meg. A puszták beszűkülésével, a gabonatermesztés elterjedésével párhuzamo20 BKML—Kf Tanácsi jkv. 1841. 256. sz. határozat. 21 BKML—Kf Tanácsi jkv. 1842—1843.1842. április 15. 208. sz. határozat. 22 U. o. 283. sz. határozat. 23 U. o. 1843. évi 272. sz. határozat. 6* 83