Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

A fiatal város fejlődésének igen fontos tényezője volt a kereskedelem. A város állatvásárai már a XIX. század elején jelentősek voltak. Különösen a marhavásároknak volt nagy híre és vonzása.

11 A város monográfiájának írója is a kereskedelem fontosságát hangsúlyozta. Az 1850-es években Ceglédtől Szeged felé kiépülő vasútvonal a kereskedelem új ágának, a gabonakereskedelemnek nyitott utat. A kapitalizálódás új lehetősége is ösztönözte a földbirtokosokat arra, hogy a közföldeket kisajátítsák s a nincstelen munkáskezet növelve a kisparasztokat kisemmizzék. Erre az időszakra esik mintegy ellenhatásként a birtokosok földszerzési mohóságának az ún. pusztakeresők színrelépése is. A pusztakeresők azok az elszegényedett redemptusok voltak Félegyházán, akik belső telkeiket (tőkeföldjeiket) részben vagy egészben elvesztették, de a redempció arányában, a megmaradt külsőségi legelőhasználatuknak megfelelően arányos részt követeltek a város felosztandó pusztáiból. A pusztakeresők, az ún. pusztakereső párt a szegényparasztság különböző rétegeiből tevődött össze. Az 1850-es évek elejétől vehetjük szervezett fellépését, politikai megerősödését. Működése csúcsát az 1860-as évek közepe táján érte el, amikor a közlegelők demokratikus felosztásáért folyó harc élesztője és vezetőereje lett. A pusztakeresőket ott találjuk később a kiegyezésellenes, szélsőbal szervezte Demokrata Körben is; egyes elemeit és vezetőit a közbirtokossági földek végső felosztásánál is 1895-ben. A pusztakeresők másik ága belső telkei (ház, szőlő) után követelt arányos részt a felosztandó pusztákból, vagyis a ház és a szőlő után eső részt kereste. A két csoport fellépése és működése nem volt összehangolva. A tőkeföldjét kereső első csoport erőteljesebb, szervezettebb volt. A város ipara a céhrendszer korlátozott kereteiben, a mezőgazdasági lakosság belső fogyasztási igényeinek megfelelően fejlődött. Természetesen csak azoknak az iparágaknak időleges virágzása figyelhető meg, amelyeknek helyileg termelt nyersanyagok feldolgozására és értékesítésére lehetősége volt. Az 1764-ben még 5 tagú takács céh 1844-ben már 78 tagot számlált. Hasonlóan fejlődött a csizmadia céh is. A XIX. század ötvenes éveinek elejéig, ,,míg a pusztákat mind osztatlanul legeltetésre használták", virágzott a szűcsipar.

12 Messze földön hírnevet vívtak ki maguknak a félegyházi 11 FÉNYES: Magyarország 5. köt. 8. „Számos marha vásárjai közül a félegyházi a leghíresebb .. ." 12 SZEKELEMHEGYI 295. oldalon.