Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

Az új városba nagyobb számmal települtek kézművesek és kereskedők, akik később a városi polgári osztály alapját képezték. De Félegyháza mégis jellegzetes parasztváros lett, amelynek fejlődését a mezőgazdaság határozta meg. A lakosság lélekszáma 1825-ig 14 ezerre szaporodott. Az egykorú tanácsi jegyzőkönyv arról panaszkodik, hogy kevés a föld a nép eltartására, a lakoság a szomszédos pusztákból kénytelen földet bérelni, hogy boldogulni tudjon. A XIX. század első harmadában már szembetűnő a város társadalmi szerkezetének változása. 1825-ben a nemes családok száma 54, a birtokos családoké 817, a földbirtok nélküli családoké pedig 1372. A föld nélküli, irredemptus, városi plebejus lakosság aránya tehát 61 százalék volt a nemes és a birtokos családok 39 százalékával szemben.

8 A város dinamikus, erőteljes fejlődésének eredményeképpen az 1840-es években a lakosság lélekszáma elérte a 17 ezret.

9 A fejlődésre jellemző, hogy az 1837—1846 közötti tíz esztendőben a város természetes szaporodása a 3 ezret is meghaladta. E téren az ország hasonló városait megelőzte. A lakosság életkörülményeinek mostohaságára mutat ugyanakkor azonban, hogy az említett 10 évben 5779 személy halt meg s ebből 2939 csecsemő és 1085 10 éven aluli gyermek volt.

10 Az 1848-as szabadságharc időszakában a természetes szaporodás igen lelassult, mégis Félegyháza volt a Jászkun helységek között a legütemesebben fejlődő város. A gazdasági fejlődés polarizáló hatásaként, másrészt a bevándorlások következtében a földnélküliek száma megnövekedett. Erőteljesebbé vált a birtokfelaprózódás. Az ingatlanok adásvétele mindjobban elmosta az eredeti birtokállapotokat. Mind nehezebben lehetett a közföldek hasznából való részesedés redemptusi jogát igazolni. Az egyre szűkülő vezetőréteg tudatosan törekedett e folyamat erősítésére. Csellel, fondorlattal igyekezett az egyéni földtulajdonának növelésére. A szabadságharc körüli időszakban már jelentkeznek is az első ellenható próbálkozások, amelyek Félegyháza társadalmi fejlődésének elmaradhatatlan velejárói lesznek. A város lakosságának jövedelmi viszonyaiban — különösen a közföldek, közlegelők fenntartásának idején — az állattenyésztésnek, ezen belül is a szarvasmarhatenyésztésnek volt kiemelkedő szerepe. Lényeges funkciót töltött be a baromfitenyésztés is. Már a francia hadjárat idején a félegyházi tyúkászok jó hírnevet szereztek. 8 MEZŐSI: Az algimnázium 48. oldalon. 9 FÉNYES : Magyarország 470—470. oldal. 10 PALIIGYAY: Magyarország 227. oldal.on