Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

fedezte a bevétel, pótadó útján kellett magán segíteni." A két pénztárt a bíró kezelte, s mindig abból vett, amelyikben volt. Az 1753. évi jegyzőkönyv őrzi: ,,A Helység Cassajábul kölletik a Redemptiót pótolni." De arra is van bejegyzés, hogy „Bírák uraimék a helység szükségletére a redemptio cassajábol 560 forintot költöttek." Az is előfordult, hogy a redempcióra a birtokos lakosok a város nevére kölcsönt vettek fel azzal, hogyha a redimálóktól (megváltóktól) a hátralék befolyik, visszafizetik. Erre azonban teljes mértékben sohasem került sor. így tehát a városnak, illetve a városi közpénztárnak kellett előállni, akár a tőkét, akár a kamatot követelték. Félegyháza lakossága az anyagi erőn felül vállalt redempció miatt az első évektől kezdve jelentős adósságokkal küszködött. A redempció vállalása után 3 évvel a megváltás 2/3-ad részét ugyan kifizették, de jelentős kölcsönökkel tartoztak még 1750-után is. A tanácsi jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy az első birtokos lakosok csak a legnagyobb nehézségek árán tudtak anyagi gondjaikon úrrá lenni és pénzen váltott kiváltságos helyzetüket megőrizni. Amikor a redempciót teljesen kifizették, akkor csak a közpénztár maradt meg. De mivel a városnak ingatlan javadalmai (beneficiumai) is voltak, a továbbiakban a közpénztárt nevezték beneficiális cassának. A bemutatott gyakorlatból látható, hogy évek múlásával a város és a birtokosság anyagi ügyei úgy összekeveredtek, hogy azt avatatlanoknak átlátni szinte lehetetlen volt. A város urai vigyáztak is arra, hogy a birtokosok belső ügyeit kívülálló ne ellenőrizhesse. Már a XVIII. század végén határozott törekvése volt a birtokosságnak, hogy a város földjeit magához ragadja. Csak a beható kerületi ellenőrzés tartotta őket vissza a leplezhetetlen törvénytelen cselekedetektől. A földért folyó manipulációt a felsőbb ellenőrzés csak megtorpantotta, de folyamatában nem állította meg. A birtokosság még akkor is folytatta törvénytelen földszerzési törekvéseit, ügyeskedéseit, amikor a város és a közbirtokosság mint önálló jogi személyek egymástól már elkülönültek. Félegyháza mezővárossá fejlődik. A pusztakereső-mozgalom kezdetei. Félegyháza a XVIII. század utolsó negyedére mezővárossá fejlődött. A gazdasági tényezők mellett közrejátszott ebben a lakosság gyors szaporodása és 1753-tól a Kiskun Kerület közigazgatásában és politikai életében betöltött szerepe is. Városiasodását nagymértékben előrevitte a Mária Teréziától kapott városi privilégium (1774).