Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

volt azért, mert a megváltás kifizetésekor marhái után darabonként 80 dénár hozzájárulást fizetett, redemptusnak nevezték. Ezek is részesültek a közlegelők hasznából. A tanácsi határozat szerint az ő számukra is előírták, hogy minden marha után a közterhekhez 20 dénárral járuljanak hozzá. Amint látjuk tehát, a félegyházi birtokosság fogalomköre eléggé tág volt. Végeredményben redemptus volt minden lakos, aki FÉLEGYHÁZA határának és pusztáinak megváltásában bármekkora összeggel résztvett tekintet nélkül arra, hogy redemptus gazda volt-e akinek örökbirtoka és háza volt; vagy redemptus lakos, akiknek csak háza volt; illetve aki az állatállománya utáni hozzájárulás után csak haszonélvezetet kapott a közös juttatásokból. Félegyháza társadalmát kiegészíti és teljessé teszi az iparosok és kereskedők nagyon gyér, kifejlődőben lévő rétege. A társadalom mozgásának meghatározója tehát az igen differenciált redemptus-irredemptus ellentétpár volt. A közösen használt földek kezelésére a redemptorok megalkották a közbirtokosságot, amely a szó szoros értelmében csak a XIX. század második felében vált különálló jogi személlyé. Addig a tanács és a közbirtokosság vagyoni ügyei és jogi cselekményei összefolytak. A megválasztott vagyonosokból álló elöljáróság intézte a község dolgait, de leginkább a közösben maradt földek ügyeit. Az összefonódást jól szemlélteti az a tény, hogy a tanács feje, a főbíró egyben a közbirtokosság elnöke is volt. A gyűléseket a birtokos lakosság tartotta s az elöljáróság annak határozatait hajtotta végre. A redemptusok minden rétegének joga volt a közös tanácskozásokon résztvenni. A jegyzőkönyvek a jelen levők felsorolásában azonban mindig megjegyzik — „birtokos uraimék", „számos birtokos lakosok" — a redemptusok elkülönültségét, megkülönböztetve itt is a földdel rendelkezőket a földtelenektől. A kiskunfélegyházi levéltárban levő jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tanács és a közbirtokosság ügyeit ugyanabban a jegyzőkönyvben rögzítették és csak a gyűlés megnevezéséből —- „tanácsgyűlés tartatván", „köz ülés tartatván", „bizottsági ülésben", „nép gyűlésben" — derül ki az értekezlet valódi funkciója. A birtokosság és a tanács Összefonódását mutatja az anyagi eszközök kezelése is. Félegyházának két pénztára volt. A „beneficiális cassá"-ba fizették a birtokosok a redempció részleteket, ide folytak be a közös földek jövedelmei, ide fizették be az irredemptus polgárok is — ha jószágaik voltak —• a legelőbért. A közpénztárba (cassa domestica, máskor cassa communis) folytak be a város közjövédelmei ; ebből fizették a város tisztviselőit, fedezték az adminisztrációt. ,,E pénztárnak, ha a kiadásokat nem