Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

vasút) is figyelembe vesszük, akkor még az sem tűnhet túlzásnak, ha a homoki 40 holdat csak 5 hold körüli dunamelléki családi birtokkal tekintjük egyenértékűnek. Az egykorú szemléletű felvételek tehát nyilvánvalóan érzékeltetik, hogy az egy családot eltartani képes birtok területe a föld termó'képességétől, földrajzi elhelyezkedésétől, a termelés struktúrájától, valamint a történelmileg kialakult hagyományoktól függ. A társadalmi viszonyokra következtethetünk a válaszokból, amelyeket a következő kérdésre adtak: ,,A gazdaközönség gondolkodása maradi, v. haladó ?" Önmagában a válasz szubjektív is lehet, mivel egy ember megítélését tartalmazza, viszont, ha figyelembe vesszük a községben található iskolák és tanítók számát, azt, hogy van-e ismétlő iskola, továbbá azt, hogy kik foglalkoznak a „néppel", valamint a „gazdatársadalmi alakulatok" létét és működését (a felmérésben ezekre ugyancsak találhatók válaszok), már használható képet kapunk. Először nézzük meg az egykor „maradi" jelzővel illetett községek helyzetét. Ebbe a csoportba sorolták a Dunamellék csaknem valamennyi vizsgált települését, aminek jogosságát teljes mértékben megerősítik Erdei Ferenc: „Futóhomok" c. munkájában leírt megállapítások. Dunapatajnak két elemi iskolája volt 9 tanítóval, de gazdasági ismétlő iskolát nem tartottak. Két gazdakör működött, de arra a kérdésre, hogy „vannak-e, akik a néppel foglalkoznak", a válasz : „Nemigen." Solt: 7 iskola 21 tanítóval, néppel foglalkozók, példamutatók „nincsenek". Róluk írja Erdei Ferenc: „Pataj és Solt a XVII. század óta mezővárosok és társadalmuk nagyítva tükrözi a megfáradt kis parasztközségek életét."

113 Drágszél és Szakmar: a „maradinak" jelzettek közül a Kalocsa környéki szállások akkori életét példázza. Kövesútjuk nem volt, termelési kultúrájuk alacsony volt, a néppel nem foglalkozott senki. Figyelemre méltó a drágszéli megjegyzés, miszerint a községben nincs olyan ember, aki a néppel foglalkozna és ha volna is, „meghallgatásra nem találna, mert általában nagyon önfejű, maradi a lakosság". Mi lehet ennek az oka ? A választ megint Erdei Ferencnél találhatjuk meg, de nemcsak e két községre, hanem az egész vidékre vonatkozóan: „A papság közvetlen társadalmi uralma sehol nem oly szembetűnő, mint Kalocsa vidékén. Ameddig az érseki uradalom kiterjed, valóságos teokrácia uralkodik, s a papság uralma teljes. Nemcsak arról van itt szó, hogy uradalmaiból jövedelmet húz az érsekség és nagy számú népességet foglal gazdasági érdekkörébe, akiket vagy jól fizetett, vagy nyomorúságos bérű munkásává teszi, hanem arról is, hogy minden ponton irá113 TJ. o. 224. o.