Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

jelez: van egy réteg, amely felismeri hasznosságát és a termelés szintje olyan, hogy megteremtődött az anyagi fedezet is. A rendelkezésre álló kérdőívek további kérséseire adott válaszok számszerű összegzéseket nem, vagy csak részben tesznek lehetővé. Az adott terület viszonyaira leszűrhető következtetések azonban így is jellemzőek. Az első ilyen kérdés: „Általában hány holdból képes egy család megélni." A válaszok nagy szélső értékek között jelölik meg az egy család megélhetését biztosító földterület nagyságát, amit a föld minősége mellett befolyásolnak a „községben termelt különleges növények", valamint a kialakult „értékesítési viszonyok" és az ehhez kapcsolódó szállítási lehetőségek. 1. Belterjes kultúrákat művelő, kedvező fekvésű helységek, ahol 5 kat. hold körüli birtokon megélhet egy család. Apostagon szőlőből 2 hold. szántóból 5 hold kellett. A község a Duna mellett fekszik, hajóállomása van. Szőlőkultúrája fejlett, speciális növénye a korán érő meggy, ami Budapesten mindenkor és minden mennyiségben értékesíthető volt. A Duna közelsége további kiegészítő jövedelem szerzését is lehetővé teszi. (Halászat stb.) Bátya, Dunaszentbenedek, Géderlak és Fájsz községekben öt holdas birtokon meg lehetett élni. Ezek is a Duna mellett fekszenek. Szántóterületük 15—20%-án fűszerpaprikát, fokhagymát, vöröshagymát és hajtatott újburgonyát termeltek. Értékesítési viszonyaik jók voltak. Egyrészről a paprika folyamatos felvásárlása biztosítva volt, másrészről emelett „batyuztak" is, termékeiket döntően a pesti piacokon értékesítették. Dunavecsén 2—3 holdra teszik a megélhetést biztosító birtok nagyságát. Ez túlzásnak minősíthető, bár ez is dunai község és lakói kiterjedten foglalkoznak spenót, sóska, mák és virágtermeléssel. Harta, amely rendkívül magas szintű gazdálkodást folytató község a Duna partján, 3 holdas birtokot elégnek tart, ami azonban csak akkor fogadható el, ha beszámítjuk, hogy a környező községek „szabad" földjeit túlnyomó részben a hartaiak bérlik. Ezeken a területeken termelték meg többnyire az intenzív állattenyésztéshez szükséges takarmányt. Soltvadkert határában „kötött területen 5 hold, szőlőből 2 hold" kellett a megélhetéshez. Reális megállapítás, mert az előállított jó minőségű boroknak, gyümölcsöknek minden időben elfogadható piaca volt. A község szállítási lehetőségei is jók, mert a Budapest—Belgrád nemzetközi vasútvonal mellett fekszik. Ókécske helyzete Solt vadkerthez hasonló képet mutatott, annyi különbséggel, hogy itt a gyümölcstermelést „nagyon fejlett' jelzővel illették.