Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

A vizsgált községek népsűrűsége Csoportosítás Községbea Megoszlási arány 1 km'--èn 50 embernél kevesebb él 1 km

2-en 51—80 ember él 1 km

2-en 81-nél több ember él 24 i 1 1 1 49,0 28,6 22,4 100,0 Összesen: 41» Tehát a községek felében 1 km

2-en még 50 ember sem él, de Perszéradacson csak 7,7. Ez elsősorban a föld rendkívül alacsony eltartó képességéből következik. (A 29 110 kat. holdas határ átlagos kataszteri tiszta jövedelme csak 2,4 aranykorona.) Közrejátszik az is, hogy a határ 85%-át a királyi családi uradalom foglaja el, ahol parcellázás nem volt és az 1920-as földreform alapján is csak 254 embernek jutottak összesen 4 359 kat hold földet, ezek többsége is Szabadszálláson élt.

110 Az alacsony népsűrűségű községek több mint kétharmadát a Kiskunságban található nagyhatárú települések adták. A Dunamelléken és részben a Bácskában található kis számú ilyen típusú községekre az volt a jellemző, hogy határukból jelentős területet foglalt el a nagybirtok, ahol kevés embert igénylő külterjes gazdálkodás folyt (Öregcsertő, Szakmar), vagy pedig a paraszti tanyás gazdálkodás a Homokhátsághoz hasonlóan alakult ki (Solt). Jellemző, hogy a ,,magas" népsűrűségű tizenegy községből nyolc folyóparton feküdt, ahol a mezőgazdaság mellett megélhetést biztosított a halászat, a hajózás és a háziipar is. A csoportba eső további három település, Kerekegyháza, Kiskőrös és Kiskunmajsa homokhátsági környezetükből magasan kiemelkedő népsűrűsége az intenzív szőlő- és gyümölcskultúrák rohamos fellendüléséből következik. E községek egyébként tipikus képét mutatják a paraszti gazdaságokra épülő intenzív kertészeti termelés „településfejlesztő" hatásának. Lélekszámuk 1869-től egyenletesen növekedett, amit az első világháború sem tudott megtörni. Különösen figyelemre méltó Kerekegyháza fejlődése, melyet 1860-ban jászok telepítették újra. (L. : 18. sz. táblázat). 110 Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat 99. kötet i. kiadvány 185. o.