Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

PINTÉR ILONA Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara 1922—1946

nak, pedig erre a kamarai törvényre hivatkozva változatlanul jogot formáltak. A DTMK különösen a 22 500/1945. E. M. sz. r. kiadását sérelmezte. A rendelet a kamara véleménye szerint a miniszteri biztosok kirendelésévei és felhatalmazásával a mezőgazdasági dolgozók termelési és mozgásszabadságát addig elképzelhetetlen mértékben korlátozza, amit a kamara nem helyeselhet, és a demokratikus elvekkel összeegyeztethetetlennek tart. Kérte, hogy a termelési bizottságok munkájának irányítását bízzák a mezőgazdasági kamarákra, amelyek rendelkeznek az ehhez szükséges szaktudással és apparátussal. Szükségtelen, de nem is lehet a mezőgazdasági dolgozókat fenyegetésekkel, rendőrséggel és internálással munkára serkenteni és többtermelésre bírni. A demokratikus átalakulás kezdete óta eltelt idő alatt a parasztok csak a legnagyobb nehézségekkel küzdve tudták megművelni a földeket, az eddig elért siker is egyedül az övék. Ezért elfogadhatatlan, hogy olyan kényszerítő rendszabályok alá vonják őket, amire példa korábban sem volt.

98 A DTKM a termelők közvetlen érdekeit képviselte a beszolgáltatás kérdésében is. A közellátási miniszterhez címzett, az 1946. évi kötelező beszolgáltatás irányelveire vonatkozó javaslatában rögzítette az 1945 folyamán e területen tapasztalt legszembetűnőbb hiányosságokat. Rámutatott arra, hogy a termények megállapított árai nem fedezik a termelési költségeket, hogy a beszolgáltatott termények ára és az iparcikkek ára között aránytalanul nagy a különbség. A beszolgáltatás mértékét előíró rendelkezések nem vették figyelembe a földek különböző termőképességét, helytelenül alkalmazták a progresszivitás elvét, nem biztosították a termelők részére a fejadagot. A történt hibák kiküszöbölésére az a javaslata, hogy:l. Szűnjön meg a beszolgáltatás különadó jellege. A beszolgáltatott termények árának megállapításánál vegyék figyelembe a tényleges termelési költségeket. 2. Állapítsák meg a fejadagot, amit a vetőmag- és takarmányszükséglet mellett hagyjanak vissza. 3. Mérjék fel a terméseredményeket. 4. Az állatbeszolgáltatásnál vegyék figyelembe a gazdálkodó háztartásának szükségletét, és az állatok termelőképességét. 5. Legyenek tekintettel arra, hogy a progresszivitás elve csak akkor nem veszélyezteti a többtermelés érdekeit, ha magasabb birtokkategória után megállapított magasabb beszolgáltatási kvóta nem terheli az egész vetésterületet, hanem a vetésterületnek csak azt a részét, amely az alacsonyabb kategóriát meghaladja. A kamara szerint, ha a gazda a beszolgáltatott termények után megkapja azt, amit a termény ér, ha a nélkülözhetetlen iparcikkeket paritásos áron kapja meg a be98 Uo. 3420/1945.