Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
PINTÉR ILONA Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara 1922—1946
szolgáltatás fejében, akkor el lehet hagyni a beszolgáltatás! rendeletek végéről a büntető szankciókat, a minimumra lehet csökkenteni a beszolgáltatás ellenőrzését végző, igen költséges apparátust, mellőzni lehet a különböző kényszereszközöket, mert a gazda érezni fogja, hogy a kötelező beszolgáltatással nem rendkívüli adókötelezettséget ró le, hanem a számára nélkülözhetetlen ipari termékek fejében az ellátatlan rétegek élelmiszer szükségletét biztosítja." A DTMK tehát igyekezett a mezőgazdaság egyetemes érdekeit képviselni. Meglehetősen kevés sikert mondhatott magáénak úgy a két világháború között, mint a háború után. Gyakorlatilag mindkét érával szembekerült, erőfeszítései, törekvései hiábavalóknak bizonyultak. A mezőgazdaság egyes rétegeinek képviseletére nem is vállalkozhatott, a szervezetébe tartozó csoportok óriási érdekkülönbségei miatt. A termelés és a gazdaságosság érdekeit szem előtt tartva a szociális ellentétek tompítására törekedett, de ez is lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. A korszak nagy kérdésében, a nagybirtok—kisbirtok kérdésében a kisbirtok mellett foglalt állást, abból kiindulva, hogy ahol kedvezőbbek a birtokviszonyok, kevesebb a munkanélküliek száma. Amikor egyik tisztviselője a Magyar Róna hasábjain hangot adott ennek a véleménynek 100 , a kamara egyik földbirtokos tagja azonnal reflektált: „Ügy tudom, a kamara nem valamely birtokkategória érdekképviseleti szerve, hanem körzetének egyetemes mezőgazdaságáé, s így nem lehet elfogult semmilyen irányban sem." 101 Ugyanebben az időszakban a mezőgazdasági munkásság és a szegényparasztság részéről ért támadások ellen is védekezésre kényszerült. Ezek lényegét Veres Péter megfogalmazásában idézem: „Én nem vitatom, hogy a kamara a mezőgazdasági termelők érdekét szolgálja, de vitatom, hogy az ország földmunkás-, cseléd- és szegényparaszti tömegeinek érdekét képviselné. Amit csináltak, a mintagyümölcsöst és a kertmunkásképző iskolát, az lehet nagy dolog a semmihez mérve, de kicsi dolog az igényekhez mérve . . . Önök a végzett munkát az azelőtti semmihez mérik, és nyugodtak, hogy mégis csináltak valamit, én az ordító nyomorúsághoz és a paraszti elhagyatottsághoz mérem a kamara munkáját, és nem látom az eredményeket, olyan kicsinyek." 102 2.3. Az érdekképviseleti feladatok megoldása helyett így más területre, mégpedig a termelésszervezés és a termeléstechnika területére helyeződött 99 Uo. 15/1946. 100 CZIGÁN László: A mezőgazdasági munkásság és a munkanélküliség országos állapota. Magyar Róna. 1939. jún. 15. 101 BKmL. DTMK ir. 4603/1939. 102 Uo. 3938/1940.