Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

Zichy a világháborút közvetlenül megelőző éveknek — az egyházat is érintő — belpolitikai problémáira nagyjából megszokott aktivitással reagált. 1938-ban nagy cikket írt a „Politika" c. folyóiratban, melyben a „nyilas izgatások" ellen lép fel. A németajkú magyar falvakat járó agitátorokat a „német horogkereszt utánzóinak" nevezi s tevékenységüket olyan szélsőségnek tartja, mely ellen „meg kell védelmeznie a nemzetnek saját alkotmányos, tisztes szabadságát."

287 Ezt a szélsőséget épp oly veszélyesnek tartja mint a „baloldalról jövőt", mert — mint mondja — mindkettő végső célja a hatalom megszerzése. Ezután sietve hozzáteszi (a szövegben is kiemelve), hogy : , Soha senki sem kételkedett abban hogy ennek az agitációs propagandának semmi köze sincs a hivatalos német kormánykörök álláspontjához".

288 Zichy úgy érzi, hogy a királykérdés megoldása volna az egyik leghathatósabb intézkedés arra, hogy a politikai élet minden zavaros, forradalmi jelensége teljesen megszűnjön, lehetetlenné váljon. Azt elfogadja, hogy a Harmadik Birodalommal gazdasági és politikai jóviszonyban kell lennünk, de hozzáteszi, hogy a „nemzetiszocializmus ideológiájának hozzánk való importálása ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell".

289 Ettől a német példa miatt fél, melyben a „totalitás lélekgyilkos erőszakossága" mártíregyházakká tette a katolikus és protestáns felekezeteket egyaránt. Ugy látja, hogy ugyanennek a rendszernek az alkalmazása nálunk a politikai és faji függetlensgünk teljes elvesztéséhez vezetne — mint ahogy már 18 esztendeje beleolvadtunk volna a szovjet birodalomba, ha a „magyarság egészséges és józan életösztöne nem rázta volna le magáról a bolsevizmus vörös igáját".

290 Most ugyanez várna ránk ellenkező irányú „hallatlanul szívós expanzív erőnek" a környezetében — mondja. Majd végezetül azt ajánlja a protestánsoknak, hogy a pogányságot hirdető nyilasok ellen fogjanak össze. Ezt a lap ugyanazon számának további oldalain Makláry Károly református és Dr. Raffay Sándor evangélikus püspökök nagy örömmel fogadták — főleg a „testvéri hang" miatt. Zichy tehát az uralkodó osztály azon csoportjához tartozott, mely az erősödő német befolyástól tartott. Tulajdonképpen a „vörös és zöld" veszedelem ismert teóriájával azonosította magát, amit e cikkében a „jobbról és „balról" jövő szélsőségekkel helyettesített. Ezzel szokták szembeállítani az „erős magyar birodalom" gondolatát, amely ugyancsak bizonyos szembenállást fejez ki a német törekvésekkel szemben. Zichynél — talán — ez a ki287 „Politika" c. folyóirat. Budapest, 1938. január 2. Zichy Gyula: „Küzdelem a szélsőségek ellen". 288 Uo. 289 Uo. 290 Uo.