Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

tokkal töltik be — fejezi be sérelmét az érsek.

184 Pedig tulajdonképpen itt már nem sérelemről van szó, hanem arról, hogy a világháborúban győztes fél hogyan rendezi be az elcsatolt, zömében magyarlakta területen új oktatási rendszerét. Válasznak különben jó, mert épp úgy nincs hatással a jugoszlávokra, mint azok tiltakozása a magyar kormányra. A bácskai probléma egyébként pár hónapon belül egyházi vonalon is megoldást nyert. A trianoni békeszerződés értelmében elszakadt területek kormányozására a pápa apostoli adminisztrátort nevezett ki Budánovics Lajos személyében, akinek nemzetiségi érzelmei ugyan közismertek voltak, de aki egyben Várady embere, segítőtársa volt s aki mellett az érsek korábban is állást foglalt. Budánovics, kinevezését Pellegrinetti Hermenigild belgrádi nuncius útján kapta 1923. február 10-én. Ezzel a kalocsai egyházmegye 86 plébániája került új adminisztrátor keze alá, az anyaegyházmegyében 62 maradt meg. Erről a pápa államtitkára útján 1923. február 15-én értesítette Váradyt.

185 Az érsek tudta, hogy az előbb-utóbb bekövetkezik, mégis teljesen lesújtotta a hír. Környezete ebben látta három nap múlva bekövetkezett halálának közvetlen okát.

186187 Következő témánk kifejtéséhez kronológiailag vissza kell lépnünk az 1918—1922 közötti időszakra. Váradyt ugyanis élénken foglalkoztatták a választójog és a háború utáni választások kérdései, melyekről szólnunk kell. 1918. november 1-én kelt levelében — melyet a hercegprímásnak írt — a válsztójog kérdésével foglalkozik. Azzal kezdi, hogy a viláháború az egész társadalmat minden ízében mozgásba hozta s immár bizonyos, hogy a háború előtti ,,régi életre" nem lehet visszatérni. Úgy látja, hogy az átalakulás egyik jellemző tünete a választójog kérdése, mely a háború következményeként került felszínre. Ezután Popovics minisztert idézi, aki egyik főrendiházi beszédében azt fejtegette, hogy nem lehet kötelességteljesítést követelni jogok megadása nélkül. Mivel pedig a világháború megkövetelte minden polgárától a legsúlyosabb adót, a véradót, ebből logikusan kell hogy következzék az, hogy az állam megadja az ellenszolgáltatást, a szavazati jogot. Az érsek ehhez annyit tett hozzá, hogy miután a világháború a véradót általánossá tette, a szavazati jog — „békében egyébként indokolt" — korlá184 U. o. 185 WINKLER, 1920. 6. 186 KN. 1923. február 19. 187 A bácskai terület elcsatolásának azonban volt folytatása is. Zichy érsek a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte az ügyet s ott a pert Kalocsa nyerte. A kártalanítás hatalmas összege azonban — az ügyet személyes szempontok szerint kezelő ügyvéd jóvoltából — az érsekség számára soha nem vált hozzáférhetővé. Ezzel kapcsolatban nem találtunk dokumentumot, az esetet csupán a még élő, és akkor funkcióban levő aulikus papok elbeszéléséből ismerjük. Megemlítését mégis fontosnak tartottuk, mert irányt mutathat más kutatók munkájához.