Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

tek, de „meg kell állapítanom — mondja —, hogy a szerbektől kapott magas fizetés nem volt hatás nélkül némelyükre."

178 Majd rátér az Igazoló Bizottság jelentésének taglalására. Ebből kiderül, hogy a 83 tanerő közül 4 ellen indítottak hazafiatlanság miatt fegyelmi vizsgálatot. Ezek közül kettő ártatlannak bizonyult, de a másik kettő sem követett el különösebb vétséget, „hanem magyar létükre is inkább opportunista szempontból kacérkodtak a megszállókkal."

179 Vajon ez mit jelenthetett ? Mindenesetre az egész kérdést immár az ellenforradalmi rendszer hamisítatlan levegője lengi körül. Megtudjuk még, hogy a szerbekkel három római katolikus tanerő vonult el, két bunyevác szabadkai származású, kik a jugoszláv részen jobb érvényesülést reméltek, s egy német tanítónő, kinek egész rokonsága a „túloldalon van" s fiatal lány létére nem akart elszakadni tőlük. Végezetül az érsek a következő mondattal nyugtatja meg Bethlent: „Meg vagyok róla győződve, hogy tanítóim mindent elkövetnek a hazafias érzés felébresztésére és fejlesztésére. — miben az állami részről nyert anyagi támogatás is segítségükre van —-, s mely nyomasztó helyzetüktől megszabadítja és tisztes megélhetésüket biztosítja."

180 Ha már a tanerőknél tartunk, ide kívánkozik Várady egyik szívügye, az iskolák helyzete. Eddig is többször foglalkozott ezzel a témával, de mi azért nem érintettük, mert a most tárgyalt dokumentumban összefoglalja a kérdést, azonkívül — 1922 novemberéről lévén szó — már némi visszatekintése is lehet, ami higgadtabb kifejtésre adhat alapot. Igaz, az aprorpó most sem nélkülözi az indulatokat. A külügyminisztérium átiratában közölte a kultuszminisztériummal, hogy a jugoszláv kormány budapesti követe útján panaszt emelt a hazai görög-keleti szerb egyházat a magyar hatóságok részéről ért sérelem tárgyában. A minisztérium ezt alkalmasnak találja arra, hogy viszont mi is feltárjuk a jugoszlávok által kultúrintézményeinken és ezek tagjain elkövetett „bizonyára súlyosabb sérelmeket." Ezért arra kérik az érseket, hogy a sérelmek konkrét eseteit szedje össze, és — noha a felszólítást a kultuszminisztériumtól kapta — válaszát a külügyminiszternek juttassa el.

181 178 KÉL. I. Pol. ir. — Várady válaszlevele Bethlennek. Kalocsa, 1922. február 6. 179 U. o. ISO TJ. o. — Más alkalommal módunkban volt átnézni az egyházmegye római katolikus elemi népiskoláinak 12 falura vonatkozó levéltári anyagát. Ezzel némi bepillantást nyertünk a tanítók javadalmazásába és az itt jelzett állami támogatás hatásfokáról is informálódtunk. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy az anyagiak továbbra is a tanítóság központi problémáját jelentették. Helyzetük helyenként katasztrofálisnak volt mondható ezekben az években. Az érseknek tudnia kellett, hogy az állami segély nem szabadítja meg „nyomasztó helyzetükből" őket,— esetleg átmenetileg enyhíti sorsukat. 181 KÉL. I. Pol. ir. — A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium „bizalmas" jelzésű levele Breyer István államtitkár aláírásával Várady érseknek. Budapest ,1922. november 22.