Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

maiból azonban rekonstruálható egyrészt az érsek szerepe, másrészt véleménye az elmúlt eseményekről. Várady személyes jelentéséből tudjuk, — melyet Huszár Károlynak adott be ,,Az egyházmegye helyzete a vörös rémuralom alatt" címen —, hogy az érseket május 5-én éjjel tartóztatták le, és segédpüspökével és irodaigazgatójával együtt Budapestre szállították. Itt előbb a főkapitányságra, majd a Böszörményi úti csendőrlaktanyába vezették őket. Kihallgatásuk után azonban mindnyájukat szabadon engedték.

128 Ezt követően a kalocsai ellenforradalom kapcsán terelődött ismét a figyelem az érsekre. Szamuely Tibor ugyanis a Kalocsa környéki ellenforradalmat részben a papság művének tulajdonította s e véleményével nem állt egyedül a proletárdiktatúra vezetői között. Június 24-én érkezett a népbiztos Kalocsára, s déltájban jelent meg az akkorra már teljesen megszállt kastélyban. Magához rendelte az érseket, aki a feszültség viszonylagos felengedése után tagadta, hogy a papság szervezte az ellenforradalmat. Ez ugyan önmagában nem sokat jelentett volna, hiszen más egyebet aligha tehetett. Viszont az a tény, hogy Kalocsán ezekben a napokban kivégzett 20 ellenforradalmár között egyetlen pap sem volt, azt valószínűsíti, hogy Szamuelyék nem találtak egyértelműen terhelő adatokat, — pedig kerestek. A közhangulat befolyásolásának aligha vitatható tényét pedig, úgy látszik, nem tudták konkrét esetekre bontani. Váradyt ezután házi őrizetben tartották, de bántódása nem esett. Ekkor fogott hozzá „Szocialista irányelvek" c. könyvének megírásához.

129 A proletárdiktatúra bukása után Várady így jellemzi a 133 napot: „Felszabadították a falánkságot; kivették a vagyont mások kezéből és elprédálták; hangoztatták a munka jogát, de a legnemesebb munkát, a lelkek üdvözítésének munkáját kitörölték a foglalkozások sorából. A keresztény népet legszentebb kincsétől, a hitétől akarták megfosztani. A rendszer tönkre akarta tenni a családot; rémuralom volt, mely tévedésen, hazugságon alapult s nem vezethet a nép felemelésére, hanem lealjasítására . . ."

130 Ez a hang teljesen megegyezik a Magyar Püspöki Kar hivatalos állásfoglalásával, már ami a történtekről alkotott véleményt illeti. A szóban forgó püspökkari körlevélben azonban van egy figyelemre méltó momentum, mely Várady álláspontján túlmutat. Nevezetesen annak tagadása, hogy a Tanácsköztársaság az egész magyar munkásosztály 128 KN. 1919. október 31. — Várady érsek jelentése Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszternek. A letartóztatással kapcsolatban Váradyt külön bosszantotta, hogy a városparancsnok — Klein Ignác — egyébként pékmester volt. Hangjából ítélve az esettel kapcsolatban ezt tartotta a legsérelmesebbnek. — A segédpüspök Dr. Horváth Győzó, az irodaigazgató Dr. Révay Tibor volt. 129 Winkler az érsek és a népbiztos beszélgetésének néhány részletét is leírja. Nem tudjuk, hogy honnan vette, mert nem volt jelen. Az elhangzottakat mindenesetre erős fenntartásokkal kell kezelnünk, nemcsak azért,mert az érseki könyvtáros valószínűleg elfogult főpásztorával szemben, hanem azért is, mert Winkler más müveiben i3 igen pontatlan. (WINKLER, 1927. 143. 144. 145.) 130 KN. 1919. szeptember 10. ,,A vértanúk sírjánál".