Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

tétele — melynek során magyar papokat és apácákat küldtek a szóban forgó területekre, de még a német kikötőkbe és New Yorkba is a kivándorlók segítésére — eléggé exponálták tevékenységét.

91 Ha összevetjük ezt a gyakorlati munkát és a szinte folyamatos előadói szereplést — melynek néhány alapgondolatával az imént ismerkedtünk meg •—-, akkor elmondhatjuk, hogy Kalocsa új érseke témánk szempontjából méltán érdemelhet figyelmet. Ennek a figyelemnek külön aktualitást ad az a kor, melyben Várady Kalocsán működött. Az első világháború, a polgári demokratikus forradalom, a Tanácsköztársaság, a trianoni békeszerződés — és ezzel az egyházmegye szétszakadása — súlyos mozzanatok történelmünkben. Milyen szerepet játszott ezekben a kalocsai érsek ? Várady székfoglalójának hangulatából úgy érezzük, hogy azt a tényt, hogy Csernoch örökébe lépett, önmagára nézve nem tartja szerencsésnek. ,,A ragyogó képességű és tündöklő főpásztori erényeket mutató Csernoch után foglalom el e magas méltóságot" — írja.

92 Az előd ilyen értékelése — ráadásul, ha az felfelé lépett és nem elhalálozott — úgyszólván kötelező szokás volt. Itt azonban többet is jelenthetett, hiszen Várady ismerte Csernoch képességeit s személyének tényleges politikai súlyát, melynek valóban nagy tisztelője volt. A pásztorlevél témája is a mindkettőjük által képviselt gondolattal a katolikus egység dicséretével foglalkozik. S hogy optimistább lehessen, mint a két évvel ezelőtt Csernoehnak írt levelében volt, nemcsak a hazai, hanem a világegyházról beszél. „Amikor oly nehéz ma embereket összehozni, akkor két-háromszáz millió katolikus a legfenségesebb dolgokról egy és ugyanazon hitet vallja. Ez nem származhatik emberi kéztől : ez Krisztus műve."

93 Ugy látja, hogy az immár 1800 éves egyházon nem látszik sem az öregség, sem a fáradság, — bár körülötte sok minden porba hullott. Majd — bizonyára a magyar praktikumra gondolva — megjegyzi, hogy az egyházat sok gyűlölködés is éri s ez csak annyiban érthető, hogy akik gyűlölik, nem igazi alakjában ismerik. „Hanem oly hazug módon, oly elcsúfított alakban, hogy gyűlömiök kell".

94 Ez a stílus azt a Váradyt idézi, akit beszédeiből megismertünk. Valószínűleg tevékenysége is a megkezdett úton haladt volna. A katolikus politikai szervezkedés a háború alatt is tevékenykedett. Az érsek figyelmét azonban ezután inkább azok az események kötötték le, melyek jelentőségükben messze túlhaladták a mozgalom problémáit. Várady érseki székfoglalójának napján, 1914. június 29-én gyilkolták meg Szarajevóban Ferenc Ferdinánd trónörököst. „Érseki kinezevésem 91 Dunántúli Hírlap. Győr, 1914. május 5. 92 KÉL. I. Persz. Várady. — Pásztorlevél az érseki székíoglaláskor. Kalocsa, 1914. június 29. 93 U. o. 94 U. o.