Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

érzi. Ehhez járul a cselédviszonyok általános romlása".

78 Ennek a valóban meglévő objektív folyamatnak természetesen nem a bérharc volt a legdöntőbb oka, hiszen az is már következmény volt. Az uralkodók propagandája mégis szívesen emlegette mint minden rossz forrását, s alkalmazta mint eszközt a munkások egységének megbontásához, igaz, szerény sikerrel. Várady rezignáltán jegyzi meg, hogy e társadalmi jelenségekkel szemben a nagyközönség egy része teljesen közömbös. Vagy azért, mert kényelmetlennek találja e kérdésekkel való foglalkozást, vagy azért, mert az „előretörő szociáldemokrácia félelemben, rettegésben tartja", — vagy mert nem látja be az állapotok súlyos voltát és bízik a szuronyok erejében s mindent az államtól vár.

79 Szerinte a letűnt nemzedék nagyot hibázott akkor, mikor — különösen a művelt osztályokban — engedte a keresztény hit fényét elhalványulni. „Most látjuk a közömbösség pusztító hatását, mely megfogyasztotta az ellenálló erőt, az erkölcsi tőkét az osztályharc felforgató áramlatával szemben."

80 Valóban a letűnt nemzedék uralkodó osztályának „hibájáról" van szó? Sokkal inkább tehetetlenségről, mint közömbösségről kellene itt beszélni. Várady helyenkénti pontatlansága és felületessége, melyet saját verziójának kifejtése közben is tapasztalunk, az egyértelmű politikai szándékon túl — úgy gondoljuk — hagyományos történetszemléletére vezethető vissza. Ebbe nem tudja belehelyezni az osztályharc fogalmát, mint folyamatot. Ezért kimerevíti, s ebben a statikus formában kritizálja, ami viszont a kérdés lényegét teszi megközelíthetetlenné. így jut el az osztályharc praktikumának bírálatához az elmélet helyett. Ez a hallgatók számára is érthetőbb és egyúttal alkalmas a következményekkel való ijesztgetésekre is. Említettük már, hogy Várady az osztályharc ellensúlyozásának objektív lehetőségét az iparos középosztály erősítésében látja. Ez nem új gondolat, hiszen a munkásmozgalom történetén végig vonul a munkások anyagilag legerősebb rétegeinek fékező hatása. De propagandafogásnak is jó, elhitetni az iparosok alsóbb rétegével, akiknek életkörülményei sokszor alig különböztek a munkásokétól, hogy ők a „középosztály". „Az iparos osztály mintegy egyensúlyozó ja a társadalomnak. Mérsékli a felsőbb rétegeket s irányítja az alsóbbakat. Talpazat, melyen a társadalom békéje nyugszik".

81 78 U. o. 79 TJ. o. — Várady megjegyzi még, hogy „ezek a mi munkánkat is fölösleges erőfeszítésnek tartják, csakhogy a maguk maradisága igazolva legyen." 80 TJ. o. 81 KÉL. I. Persz. Várady. —Beszéd az iparos kongregációk 1912. évi november 21-én tartott ülésén. „Valamikor az iparos osztály ezen szerepe sokkal szembeötlőbb volt, jobban érvényesült. A szabadverseny hatására megjelenő új tényezők a nagytőke és a munkásosztály számbeli és vagyoni ereje, harcai, küzdelmei, érdekei azonban félretolták pozíciójából. "Ezt azonban csak átmeneti korszaknak tartja Várady, mert úgy látja, hogy a kisipar néhány új iparág létrehozásával s néhány régi nélkülözhetetlenné tételével képes megvédeni létjogosultságát.