Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

Hiszen az a kizsákmányoló rendszer került egyre szembetűnőbb válságba, melynek védelmében ezt az egyházpolitikai akciót elindították. 1914-től a klerikális politikai szervezkedés megélénkült. A háború mechanizmusa erősítette a kisemberek tehetetlenségének érzését — s ezzel a templomok látogatottsága növekedett ; megtizedelte az értelmiséget — mely lelassította a kulturális élet fejlődését, a megszigorított sajtócenzúra pedig megkönnyítette a keresztény eszmék terjesztését. A katonai helyzet s a háború elhúzódása azonban 1917-re jelentősen megváltoztatta a néptömegek hangulatát — a vallásos tömegekét is. Az egyházi vezetőknek számolniok kellett a háborúellenes forradalmi harc erősödésével. Ez a felismerés szülte a klerikális propaganda 1917 után feltűnt pacifizmusát. De a radikális osztályharcos erők ellen — melyek az oroszországi szocialista forradalomtól új lendületet kaptak — már ez a taktikai manőver is kevésnek bizonyult. Nemcsak itthon, az egész monarchiában feszült volt a helyzet. Ez ismét felvetette a hercegprímás régi tervének megvalósítását, a katolikus szervezekdés két ágának egyesítését. 1918. február 3-án a Keresztényszocialista és a Néppárt fuzionál : Keresztény Szocialista Néppárt néven, majd ez a párt csatlakozva a többi klerikális politikai csoporthoz létrehozza a 48-as Alkotmánypártot —, de a Néppárt továbbra is önálló pártként működik. Az így koncentrálódott katolikus politikai mozgalom agitációját 1918 tavaszától az antiszemita demagógia jellemezte, ami már előkészítője a 20-as évek politikájának. A forradalmi válság mélyülésének ellensúlyozására megkezdte az ún. „szociális kurzusok" szervezését, melyeken a fiatalabb tanínítókat és papokat a tömegek forradalmi törekvéseinek leszerelésére próbálták felkészíteni, de a forradalom útját már nem tudták eltorlaszolni. A Tanácsköztársaság leverése után kialakult fasiszta rendszer azonban újabb lehetőséget nyújtott a katolikus politikai mozgalomnak. A 20-as évek kurzuspolitikája felkarolta a klerikalizmust, Prohászkát, Banghát a kor ideológusainak ismerték el. De a működési kör ugyanakkor beszűkült. Az egyház már nem rendelkezett azokkal a szinte korlátlan lehetőségekkel, mint a monarchiában. A kalocsai érsekség Haynalddal lép be a polgári kori magyar katolikus politikai mozgalom megindulásának időszakába. 6 volt ennek a tényleges megindítója. Ezt Császka György és Városy Gyula (1905—1910) viszi tovább. A kalocsai levéltári anyag azonban sajnos nem ad betekintést a mozgalomban betöltött szerepükre —-noha az irodalom jelez ilyen tevékenységet mindkettőjüknél. Különösen feltűnő ez Városy esetében akiről közismert, hogy székesfehérvári működése alatt a helyi keresztényszocialista mozgalom szervezésének egyik mozgatója volt és sokak szerint ez az agilis közéleti szereplés is hozzájárult érseki kinevezéséhez. Ezek ismeretében feltételez net -