Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom
tésében — a Tanácsköztársaság megdöntése után íródott — Honig beszámol arról, hogy az ellenforradalom kirobbanása előtt felkereste Szikora László tartalékos hadnagy, és átadta neki a vidéki csoportokról készült kimutatásokat. 119 Honig ezt csatolta jelentéséhez. A lista azokat a településeket is feltünteti, ahol beszervezett ellenforradalmár csoportok álltak készenlétben. Szerepel többek között Budakeszi, Budaőrs, Szentendre, Újpest, Kispest, Vác, Piliscsaba, Sashalom és több Budapest környéki falu, de egy sincs közöttük Tolna megyéből vagy a Duna—Tisza közéről. Az „alföldi vörös katonai erők" alatt pedig a Kiskunfélegyházán állomásozó 38. vörös dandár törzsének 78 tisztjét kell értenünk, akiket a lista szintén feltüntet. 120 Mivel a Hőnigék szóhasználatában vidéket jelentő Pest környéki falvaknak a Duna—Tisza közi településekkel való azonosítása téves, s mert Bartha tábornok szavainak így forrásfedezete nincs, a Duna melléki és a Lemberkovics-féle ellenforradalmat azonos szervezőkre visszavezető „koncepció" egyelőre nem tekinthető bizonyítottnak. Bár a két felfogás különbözik, lényegük, az ti., hogy a „dunamelléki" ellenforradalom szervezői és irányítói nem helybeliek voltak, hogy a mozgalom nem ennek a régiónak gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaiból, az osztály-erőviszonyok június eleji helyzetéből fakadt, hanem az ellenforradalmi centrumokból irányított tudatos lázítás, izgatás eredményeképpen jött létre, megegyezik. Kifejtettük, hogy a mi véleményünk más. A Duna melléki felkelést a térség ellenforradalmi rétegeinek a Forradalmi Kormányzótanács CIX. sz. rendeletének realizálási kísérletére és Hamburger fejtegetésére adott olyan „válaszának" tekintjük, amelyet megvalósult formájában a júniusi erőviszonyok tettek lehetővé. Ezzel természetesen nem tagadjuk bizonyos helyi aktív ellenforradalmi csoportok izgató tevékenységét, amely — amint erre a Vörös őrség Országos Főparancsnokságának nyomozócsoportjai is rámutattak 121 — a sorozási rendelet után felerősödött. A szegedi vagy budapest irányítást azonban nem feltételezzük. Másrészről a tudatos ellenforradalmi csoportok izgató tevékenysége is csak azért és annyiban lehetett eredményes, mert és amennyiben a lakosság egy része maga is sérelmesnek, igazságtalannak érezte a két rendeletet. 119 HAJDÚ Tibor: Az 1919 júniusi eUenforradalmí kísérlet történetéhez. = PtK. 1959. 5. évf. 2. sz. 240— 272 p. 240. old. 120 HIL. MT. 124/2. 37. és 05. old. 121 A Pöltz-csoport jelentése: „Az izgatóknak kapóra jött a tanácskormány sorozási rendelete. A földműves nép már megunta már a háborúskodást, aztán attól is tartott, hogy a mezei munkát nem tudja befejezni, ezért felült a pogrommal tetőzött izgatásnak". (PIA. 009. f. 35/1919. sz. n. 1. ő. e. Közli: Iratok Pest megye történetéhez. 356. old.) A Hakány-csoport jelentése: „Sikerült megállapítanunk, hogy az egész vidéket néhány . .. ember tartotta izgalomban ... Az izgatóknak kapóra jött a tanácskormány sorozási rendelete." (PIA. 35/1919. sz. n. 1. ő. e. idézi: K. BALOGH, 1964. 195. old.)
