Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

is probléma maradt, sőt minél távolabb került az ország 1918 nyarától, annál súlyosabbá vált.

14 Alapvetően az ország gazdaságának átstrukturálása és új alapokra helyezése, másodsorban a fokozódó gazdasági nehézségek s az ebből adódó élelmiszer- és áruhiány, a vásárlóerővel alig bíró „fehér pénz" miatt, s végül néhány közismerten elhibázott intézkedés következtében a Kormányzótanács tömegbázisa márciushoz képest május végére, június elejére leszűkült. Az úri kis- és középbirtokosok, a katolikus papok, a katonatisztek, valamint a közigazgatási és karhatalmi apparátus emberei közül 1919 elejére kialakult csekély számú és erejű ellenforradalmi csoportok mellé, melyek a proletárdiktatúrát természetesen még hevesebben támadták, mint a polgári demokráciát, a városi és falusi középrétegek újabb és újabb csoportjai sorakoztak. A pénzintézetek és kereskedelmi üzletek szocializálása vagy zár alá vétele, az üzemek szocializálási határának esetenkénti túllépése, a kisiparosság szerszámainak helyenkénti köztulajdonba vétele sértette a városi középrétegek tulajdonosi érdekeit, és ahol túlkapásokra nem is került sor •— megingatta biztonságérzetüket. Ahogy változott gazdasági helyzetük, ahogy romlottak életviszonyaik, kezdeti lojalitásuk úgy alakult át passzivitássá, helyenként antipátiává. Egyik csoportjukat, a kereskedőket, a Pest megyei direktórium közgazdasági osztályának vezetője június 11-én már így jellemezte: „A kereskedők ma mint a közellátás szervei szerepelnek, de nem tudnak beilleszkedni a proletárdiktatúrába. Egyik lábukkal a proletáruralom, a kollektivizmus szolgálatában állanak, a másik lábukkal azonban még mindig kereskedők akarnak lenni, tovább akarják folytatni az átkozott kereskedői politikát. Úgyszólván mindenütt kétlelkű, kétéletű emberek vannak". A kisiparosság politikai mentalitásáról a Belügyi Népbiztosság egyik politikai nyomozójának a véleményét idézzük: „. . . a kisiparosság ... a mostani állapotoktól idegenkedik, de nézetének nyíltan nem mer kifejezést adni, habár ez határozottan meglátszik viselkedésén." Az értelmiség egyes csoportjainak — az általános bajok mellett — a világforradalom „késése" okozott csalódást.

15 U HAJDÚ, 1909, 394. old. 15 Az osztály-erőviszonyok módosulásáról, azon belül a városi kispolgárság megváltozott hangulatáról tömör összegzést ad HAJDÚ Tibor: Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei címfi referátumában. (= A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója. Nemzetközi Tudományos ülésszak. Bp. 1909. március 17—19.) Szerk. Gábor Sándorné és Mucsi Ferenc. Bp. 1970, Akadémiai Kiadó. 501. p. 19—35. old. Ezenkívül még lásd .TÁSZI Oszkár: Magyar kálvária, magyar föltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. Bées. 1920, Bécsi Magyar Kiadó. 108 p. 124. old. és HAJDtJ, 1909, 234. old. A kisiparosok szerszámainak köztulajdonba vételét az eddigi munkák nem igen dokumentálták. A Duna— Tisza közén — több jel erre mutat — gyakori jelenség volt. Lásd pl.: Pest megyei Levéltár (továbbiakban: PmL) 17 Bács-Kiskun megye múltjából III. 257