Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BEZDÁN SÁNDOR Kecskemét társadalmi egyesületei a kiegyezés után (1867—1878)

hatósugarú és intenzitású kísérletei is. Az előrehaladott mezővárosi társadalmi tagozódás tehát vízválasztó 1867 megítélésében. 1866-ban — a porosz—osztrák háború és a magyar emigráció aktivitásának hatására — megerősödött a függetlenségi mozgalom. Szegeden, Kiskunfélegyházán, Nagykőrösön, Hódmezővásárhelyen parasztmozgalmak keletkeztek az önálló Magyarországért, melyek a porosz segítségben csalatkozva a helyi gazdasági-társadalmi (legelőelosztás, ,,pusztakeresés", progresszív adó stb.) és közigazgatási problémákra koncentrálódtak. Kecskeméten ekkor nem bontakozott ki a mozgalom, főleg a városvezetés határozott fellépése és a katonaság jelenléte miatt.

14 A nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása után Kossuth a nemzeti mozgalom fejlődését nem köthette diplomáciai lépésekhez. A kiegyezés hatékony támadását csak belső erőktől remélhette, de már semmiképpen a függetlenségi küzdelem korábbi vezetőjétől, a középbirtokos nemességtől. így fordult a politikailag aktivizálódó parasztság felé, bár annak társadalmi igényeivel (különösen a pusztakeresőkkel) nem értett egyet. Kossuth kapcsolatot keresett és talált a népi (paraszti, iparos) szervezetekkel, honvédegyeletekkel, olvasókörökkel és demokrata-körökkel. Az újságokban közzétett vagy közvetlen levelei fontos útmutatásokat adtak mind a program, mind a szervezet szempontjából. A demokrata-körök* szellemét, Kossuth-imádatát jól példázza egy alakulógyíílési meghívó: ,,Üdv hazánk nagy fia, nemzetünk védőszelleme, Kossuth Lajos apánk nagy nevének! Mindörökké amen!"

15 A szélsőbal — Kossuth és Madarász László távolból is ható irányításával — vezette a kiegyezés ellenes mozgalmat. Programja elsősorban a nemzeti függetlenség, de bázis szélesítő törekvése során nem zárkózhatott el a demokratikus célok elől.

16 A szélsőbal központi szervező szerepét, vidéki kapcsolatait — különösen a párt és az alföldi parasztmozgalom viszonyát —, és magát az Asztalos-féle mozgalmat Pölöskei Ferenc tárta fel két évtizeddel ezelőtt.

17 E tanulmány 14 Az 1803. évi események alig feldolgozottak. (Egyik kivétel: DÉNES György: Az orosházi földmunkások és ezegényparasztok 1863. évi megmozdulása. = Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve. 1959. 77—93. p.) PÖLÖSKEI Ferenc adott áttekintést 1866-ról. (Az 1868-as alföldi parasztmozgalom. = Századok 1956. 4—6. sz. 622—0"27.p.) Lásd még: SÁNDOR Pál szerk. : Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában 1849—-1867. Bp. 1951. 184. p.; PÖLÖSKEI Ferenc — SZAKÁCS Kálmán szerk.: Földmunkás és szegényparaszt mozgalmak Magyarországon 1848—1948.

1, k. Bp. 1962. 77 = 78. p. és a forrásokra S ASHEGYI Oszkár : Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon. 1849—1867. Iratok. Bp. 1950. Akadémiai Kiadó, 534. p. 15 GRATZ Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867—1918.

1. Bp. 1934. 51. p. 16 A pártprogramra és módosulásaira 1. MÉREI Gyula összeáll. : A magyar polgári pártok programjai (1867— 1918) Bp. Akadémiai Kiadó. 383. p. 17 PÖLÖSKEI Ferenc, 1950. i. m. L. még KRAJNYAK Nándor: Az Asztalos-féle parasztmozgalom Kecskeméten. Kecskemét, 1961. Soksz. 31. p. Népkutató füzetek. A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa és a Katona József Társaság tudományos és kulturális kiadványai 1961. 6.