Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

gálás végett: A Prémföldek 1848, 1849 és 1850. évi haszonbéréről és az 1848. és 1850. évben egyesek között kiosztott ferencszállási [Selymesi] „szőlő földek" örökáráról hiányzó (!) rendes számadásokat pótló eredeti naplókat, iratokat.

110 Nem találni nyomát annak, hogy Tamási mire ment a számadásokkal. Az biztos, hogy a pusztakeresők ügyükkel nem jutottak előbbre. Hibáztak abban, hogy a számadások felülvizsgálatát kizárólag szakellenőrre bízták. Ez a terület volt az, ahol a birtokossági és tanácsi manipulációkat vagy legalább is egy részét fel lehetett volna deríteni. Hrabovszky bár semmit sem tett a tanács ellen, mégis sikerült neki a szegényparasztok bizalmába férkőzni, mert levélben bátorítást adott nekik további harcukhoz. Úgy látták, hogy Hrabovszky az a személy, akinek közvetítésével a birtokosok és a tanács hatalmaskodását meg lehet szüntetni. Azt várták tőle, hogy a „Ferencszállási pusztát elosztja köztük és az urakat mind lecsukatja."

111 Ma már tudjuk, hogy Hrabovszkynak a néphez nem sok köze volt. Ezt élete és működése igazolja. A politikai hangulatkeltést egyedül és kizárólag egyéni érvényesülése érdekében tette. Ez a megállapítás még akkor is állja a helyét, ha tudjuk, hogy később a pusztakeresőkkel való kapcsolatai miatt eljárást folytattak ellene, s állásából nyugdíjazással menesztették. A parasztság reményeit és kilátásait felperzselő 1863. évi aszályt követően kellett volna a tanácsnak a megemelt adókat behajtania. A hatóság szorult helyzete alkalmat adott a pusztakeresőknek, hogy a tanács elleni fellépésükhöz újabb tömegeket nyerjenek meg. Az adók beszedése elleni tiltakozást és izgatást most már nemcsak a szegényparasztok között folytatták. Szombati Ágoston, Csernák László és Herczeg János révén akciójuk kiterjedt a csizmadia, az asztalos, a szűcs, a kovács és az ács céhekre is. A céhmesterek jelentették be a tanácsnak, hogy Szombatiék terjesztették a felhívásokat, hogy „lépjenek társaságokba", vagyis szövetkezzenek a pótadó beszedése ellen. Addig ne fizessék be az adót, amíg a városi tanácscsal a „számadás meg nem történik". Természetesen a birtokosok és a pusztakeresők számadásáról volt szó. A főbírói jelentésből tudjuk, hogy a felhívási példányok mind Csernák László kéziratai voltak. A pusztakeresők újabb fellépése ismét meggyőzhette a tanácsot, hogy szívós, elszánt ellenféllel állnak szemben. Az adófizetés elleni izgatás; a „városi közkormányzat" ellen intézett nyílt támadás a „városban egy idő olta ismeretes párt" növekvő erejére mutatott. A tömeghatás kibonta110 BKML—Kf Tanácsi iratok 1863. L 35 f 1 cs 6 sz 4 jelzetű irat. Ferencszállás puszta tagosítása ügyében kimerítő jelentés a főkapitánynak. 111 PÖLÖSKEI: Földmunkás I. köt, 73. oldalon.