Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

Az erdős foltok, a bozótok védték az anyaföldet a Naptól, széltől, vihartól. Oltalmuk alatt buján tenyészett a homok fűtakarója, a dús legelő gyepszőnyege bőséges táplálékul szolgált az állatok ezreinek. A gunyhó az embernek, az erdők, a ligetek az állatoknak adtak enyhelyet. Ridegen élt az állat, ridegen élt a pásztor. A határ osztatlan volt. Az itt élő emberek jövedelmének jó részét a baromtenyésztés mellett a lótartás adta még akkor is, ha a lovak tömege, a ménesek nagyobb része a közösség, a város birtokában volt. Az állomány megoszlására vonatkozólag azonban számszerű adataink nincsenek egészen a XVII. század közepéig." A hódoltsági Kecskemét széles pusztáin az ősi magyar szarvasmarhát tenyésztették, melyet jól ismertek külföldön is fehéresszürke színéről, vékony lábáról, s főképpen hatalmas, címeres nagy szarváról. A mezőváros XVI. század végi jegyzőkönyve a különféle mezei pásztorfoglalkozások egész sorát őrizte meg, melyek többnyire a marhák őrzésével kapcsolatosak : gulyás, pásztor, sőrés, göbölyös, göbölypásztor, ökörpásztor, csordás, csordapásztor, fejős pásztor, ellető pásztor, sőre pásztor, csikós, ménespásztor, lovász, juhász, bojtár, kanász, kondás, kospásztor, falkás pásztor stb. A legértékesebb marhák a hizlaló legelőn tartózkodó sőrék és göbölyÖk voltak, míg a harmadfű, olykor negyed- és ötödfű tinók tulok néven szerepelnek a jegyzőkönyvben. Az 1594-es bejegyzések változatos színű, tarka marhaállományról tesznek tanúbizonyságot, s egyben tükrözik a korabeli magyar nyelv gazdag szókincsét is : fejér szőjke, fejér tarka, fejér babos tulok, fejér babos nyakú, szőke tarka, vas szőrű szőjke, szőke szárú fejér hím tulok, fergeteg szürke tinó, bonta, fekete ordas, fekete kesely, babos ősz ordas, barna holdas fekete kesely szárlábú, fekete tárcsa, vörös ordas, vörös tárcsa, barna kesely, csákó barna tárcsa, barna tárcsa babos, kék tárcsa kajla, kék tárcsa babos, kék tárcsa daruszőrű ökrök stb. A XVI. század közepe táján Kecskemét határában tenyésztett szarvasmarhák és lovak számára csak az 1560-as évek váci, ráckevei és dunaföldvári vámnaplóinak adataiból tudunk halványan következtetni. 1560—64 között e három nagy dunai átkelőréven évente mintegy 6—8 ezer marháját és 2—300 darab lovát vámolták meg a kecskeméti tőzséreknek és lókereskedőknek. Valószínű, hogy a megvámolt állatok nagyobb részét a kecskeméti pusztákon hizlalták fel, a többit pedig a mezőváros vásárain vagy egyéb sokadalmakon gyűjtötték össze. A hódoltság utolsó évtizedeiben, amikor Kecskemét már közel félszáz pusztát bérelt mintegy félmillió katasztrális holdnyi területen, a marhák száma meghaladta a húszezret is. A számadáskönyvek szerint 1666-ban 21 143 marha, 1682-ben 27 456 marha és ló, 1693-ban 30 135 darab szarvasmarha volt az adózók birtokában. Valószínű, hogy a XVI. század közepén, amikor Kecskemét még csak 10 pusztát bérelt,