Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

kevesebb volt a marhák száma. Szegeden az 1560-as—70-es években 15 000 marhát regisztráltak. A vámnaplók, a XVII. századi adatok és a szegedi marhatartás alapján a XVI. század közepi Kecskemét szarvasmarha-állományának hozzávetőleges számát minimálisan 8—10 ezer, maximálisan 10—15 ezer darabra becsülhetjük. A juhosgazdákkal ellentétben Kecskemét marhatartó nagygazdáinak nevét nem ismerjük a XVI. századból. Lehetséges, hogy a tőzsérek közül sokan tenyésztettek marhát a széles Duna—Tisza közi síkságon, de erre nincs konkrét adat, mint ahogy a pusztákat bérlő záhingazdák marhatartását is csak feltételezni tudjuk. E tőzsérek és pusztabérlő záhingazdák nevét a kereskedelem és a társadalmi viszonyok áttekintésekor ismertetjük. Kérdés, hogyan kell értékelnünk Kecskemét XVI. századi marhatenyésztését szélesebb összefüggésben, a hazai gazdasági-társadalmi fejlődés szempontjából ? A történészek véleménye eltérő; vannak, akik egyoldalúan negatív jelenségként értékelik, míg mások a gazdasági fejlődés pozitív oldalát is hangsúlyozzák a széles körű külterjes állattenyésztés török kori másodvirágzásában. Káldy-Nagy Gyula szerint ez hanyatlást jelentett az agrárgazdálkodásban: „Bármennyire is virágzó volt Magyarországon a török uralom alatt a marhatenyésztés, azt a fejlődés szempontjából nem pozitív, hanem negatív jelenségként kell értékelnünk, mert ez a mezőgazdasági termelésben visszakanyarodást jelentett a külterjes állattenyésztés felé. A török háborúk során számtalan elpusztult település műveletlenül maradt, legelővé vált tája elsősorban az állattartást tette lehetővé ..." Hegyi Klára a hódoltság történetéről készített új feldolgozásában utal a marhatenyésztés pozitív tendenciáira is: „A fellendülő állattartásnak már a 14—15. században is az volt az előfeltétele, hogy a település a környező puszták birtokba vagy bérbe vétele útján megnövelje legelőterületét és kaszálóit. Ahogy a 16. században megnőtt az állatállomány, úgy lett erre még égetőbben szükség. A korszak nemcsak a külföldi kereslet megnövekedésével kedvezett az állattartásnak, hanem azzal, hogy a védtelen falvak elpusztításával hatalmasra szélesítette az életben maradt települések határát, mintegy szorította is erre a lakosságot. Ez a növekvő méretű, céltudatos tenyésztést és szakszerűséget mutató rideg állattartás a nehéz korszakokban is túlélést, nem egy alföldi város számára egyenesen gazdasági felemelkedést biztosított." Űgy véljük, Magyarország gazdasági fejlődése szempontjából valóban regressziót jelentett a külterjes állattenyésztés másodvirágzása, a növénytermesztés háttérbe szorulása, az óriási mérvű pusztásodás. Azonban differenciáltan kell szemügyre venni e nehéz problémát, s mint Hegyi Klára is hangsúlyozza, az összfolyamattal ellentétben számos alföldi nagy mezőváros számára jelentős népességtömörülést és gazdasági fejlődést eredményezett