Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
Az adóügyi rendelkezések szerint minden egyévesnél öregebb hízó után kellett csak 2—2 akcse adót fizetni. A táblázatból kiviláglik, hogye rendelkezést 1546-ban még betartották, viszont 16 év múlva már feltehetően minden sertés után beszedték a két akcsényi járandóságot. A mezővárosok közül csak Vác, Nagykőrös, Óbuda és Cegléd sertéstenyésztése ért el kiemelkedő eredményeket, míg a többieké eléggé jelentéktelen volt. A népes, gazdaságilag fejlett Kecskeméten az 1546-ban regisztrált 50, majd az 1562-ben összeírt 347 sertés még a helyi disznóhúsfogyasztást sem fedezhette. Viszont méhtartása már annál fejlettebb volt; 1546-ban a második, 1562-ben az első helyen állt e téren a mezővárosok között. A méhkasok kimagaslóan magas száma rendkívül intenzív méhészkedésre, méz- és viasztermelésre utal, s egyben jelzi a mezőváros körüli erdők kiterjedt voltát is. Amíg 1562-ben egy-egy adózó háztartásra még egyetlen hízó sem jutott, addig a méhkasokból akár nyolcat is birtokolhatott minden adófizető. Mivel nyilvánvaló, hogy nem minden adózó foglalkozott méhészkedéssel, valószínű, hogy a legtehetősebb méhészek kezén több tucat méhkas összpontosult. Bárányok, juhok A sertéseknél sokkal nagyobb súllyal szerepeltek Kecskemét állattenyésztésében a juhok és szaporulatuk, a növendékbárányok. Az igénytelen juh a homokos, szikes, gyengébb termőtalajú legelőkön is eléldegélt, és húsával, gyapjújával, bőrével, tejtermékeivel jövedelmező bevételi forráshoz juttatta tenyésztőit. Maguk a török hatóságok is örültek a nagyarányú juhtenyésztésnek, mert a birkahús igen fontos szerepet játszott a mohamedán hadsereg élelmezésében. Kecskeméten és a budai szandzsák többi mezővárosában a korábbi helyi szokásoknak megfelelően a török báránytizedet szedett (,,ösr-i bérre"). Ez az adóféleség így csak a tizedbárányok számát és pénzbeli megváltási illetéküket tartalmazta, viszont nem lehetett megtudni belőle az összes juhok számát. S mivel erre a török hadseregélelmezés miatt szükség volt, ezért az összeírok az egyes juhosgazdák neve fölé feljegyezték, hogy hány juhhal rendelkeznek. így pontosan ismerjük a XVI. század közepi Kecskemét juhállományának számát, sőt 1546-ból és 1562-ből a bárányokét is. 1559-ből a másik kettőhöz hasonlóan ismerjük a juhosgazdák nevét és az anyajuhok számát, azonban itt a bárányok (a juhszaporulat) mennyisége ismeretlen, mivel ez az összeírás nem részletezi az egyes adófajtákat, s így nem tünteti fel a báránytizedet sem. Az alábbiakban külön-külön táblázatban összegeztük a XVI. század közepi Kecskemét juhtenyésztésével és a
