Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

földváron, Budán és más vámállomásokon. Róluk a kereskedelmi viszonyok elemzésekor még bővebben szólunk. A nagy alföldi mezőváros gazdag cívispolgárainak nem hétköznapi méretű kereskedelmi tevékenysége évente mintegy félmillió — háromnegyed millió akcse bevételt hozott a budai török államkincstárnak. Ennek zömét, mint már említettük, a marhavám óriási összege tette ki. A budai török pénzügyigazgatás számára Kecskemét mint nagyarányú állattenyésztést, marhakereskedelmet folytató település volt különösen fontos, hiszen az adóbevétel túlnyomó része innen származott. Egészen sajátos „adózási" formát jelentett a kecskemétiek számára az ajándékozás, jóindulat-keresés, megvesztegetés hagyományos keleti baksisrendszere, mely a papíron rögzített járandóságokon kívüli tényleges „szolgáltatások" közé tartozott. „A törvényes és a valóságos közötti szakadék mélységét leginkább azokon az „ajándékokon" mérhetjük le, amelyeket az adózók a török közigazgatási központokba hordtak. Ezek nem voltak kötelezőek, semmilyen törvény nem írta elő a fizetésüket, de próbált volna nélkülük egy város valamilyen kéréséhez vagy panaszához megértő füleket találni! Olyannyira elkerülhetetlenek voltak ezek, hogy az adózók rendszeresen, évről évre nagyjából azonos mennyiségben hordtak fel őket a hivatalokba, akkor is, ha ott éppen semmilyen elintézendő ügyük nem volt. Nem vétünk az igazság ellen, ha valójában adónak tekintjük őket, mint ahogy befizetésükről sokszor szabályos nyugtát állítottak ki a török hatóságok. Rendeltetésükre és kikényszerítettségükre minden kommentár nélkül csak két bejegyzést idézünk a kecskeméti számadáskönyvekből: „Nazurnak (így hívták a magyarok a defterdárt) Pestre az jobbágyok mellett való fáradtságára kéntelenségből fizettünk tallér 140." „Egri Hasszán odabasának, hogy elmenjen hamar tőlünk, adtunk neki forint 2." Természetesen nemcsak pénz ajándékokat adtak, hanem még gyakrabban terményekkel is „kedveskedtek" a török uraknak. Sok ilyen bejegyzést őriz a mezőváros századvégi számadáskönyve, melyek közül csak kettőt idéznénk szemléltetésül : „Memorialle Anno 96. (1596) Az agy ravó töröknek adoth az fű bíró (László Ferenc) uram fr. 35. Ajándékoth, 2 fazék vajath, 2 hüvely kést: 2 sajtoth, kiről Cédulája is vagyon." Mi sem bizonyítja e kényszer-ajándék járandóság voltát, mint az, hogy a török adórovó még szabályos nyugtát is kiállított átvételéről! A másik bejegyzést 1599-ben, Szűcs Péter főbíróságában vetette papírra a mezőváros nótáriusa a vilajetszékhelyre vitt ajándékokról: „Budára fű bíró uram mikor mönt Pinkösd után másik hétfőn, Rönd szörént mit vitt: 4 aranyas fejű későket, 3 aranyas vasú későket, 3 vég karazsia (posztó) Gáspár diáktul, 2 kárpitok kettősök, 31 sajtok, 5 fazék vajak 8 pint, 4 forint költség, 7 öreg kenyér, 11 zsák buza, ismég egy 5 Bács-Kiskun megye múltjából IL 65