Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

zsák, 20 só, 4 mázsa faggyú tavalyi dologért, 4 papucsok, buliáknak (asszonyoknak) való, városé volt ..." Sokba kerülhettek a mezővárosnak a török főtisztviselőktől és a szultánoktól szerzett kiváltságlevelek, mentesítések, a céhes jogokat megerősítő oklevelek is. Az ajándékozás alól nem volt szabadulás, hiába keseregtek miatta a polgárok. Reménytelen szélmalomharcukon bizony az sem segített, hogy amikor az 1600-as évek közepe után már végképp megunták a török tisztviselők „kenését", a budai pasától hivatalos igazolást kértek arról, hogy senkinek sem kötelesek ajándékokkal kedveskedni: „Hogy az töröknek semmi ajándékot ne adjunk, az levél váltságért adtunk Mamhut pasának forint 6 dénár 40." A bűvös körből tehát olyannyira nem volt menekvés, hogy még azért a nyugtáért is fizetniük kellett, mely éppen ez alól adott nekik felmentést. Az 1668-as bevallás szerint „Szokott adajokon kivül, minden esztendőben vajat, feleset kell befizetniek, de ebben az esztendőben adtak már az basa számára adajokon kivül circiter 1000 okka vajat."

4 A nem szokványos adóféleségek közé tartoztak a mezőváros dúsgazdag záhingazdái által kiárendált puszták bérleti díjai is. Mint fentebb láthattuk, Kecskemét legmódosabb cívispolgárai 1559-ben már 7 közeli pusztát béreltek a török szpáhiktól, összesen 5244 akcse (116 ft) bérleti díjért. Ez 11%-át tette ki a mezőváros ez évi összadójának. Három év múlva már 11 pusztát árendáltak ki 12 416 akcse (248 ft) bérért. Ez az 1562-es járandóság 16%-át jelentette. A későbbi évekből csak hiányos, töredékes adatokkal rendelkezünk, de ezekből is kitűnik, hogy a többi adóféleséggel együtt a pusztabérleti díjak török földesúri adóinak összege is állandóan emelkedett. Bár a török szempontjából ez a bevétel csak kis részét képezte a gazdag mezővárosból befolyó hatalmas adómennyiségnek, de az érintett polgárok számára mégis komoly összeget jelentett. Ez az adóféleség a XVI. század közepétől szintén állandósult, s végig megmaradt a török uralom alatt, miközben a bérelt puszták számával az árenda összege is tetemesen megnövekedett. A kincstár és a főtisztviselők még sok más módon pénzhez és szolgáltatásokhoz jutottak Kecskemétről. így például a jövedelemszerzés egyik eszköze volt a hódoltság területén forgalomba kerülő számos pénznem beváltása, átszámítása az adók befizetésekor, melyeknek során mindig a befizető károsodott. Időnként, nagyobb hadjáratok idején különféle rendkívüli hadiadókat is követeltek, például 1581-ben az egész budai vilajetben beszedték az aváriz-adót, a rendes évi járandóságokon kívül. A lakosságot sújtották az állami kényszerfelvásárlások is, midőn rendkívül alacsonyan megszabott 4 HEGYI K., 1976. 108—109.; HORNYIK, 1861. II. 32—3., 47.; PÜRJESZ I., 1958. 188.