Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

zadi török hódoltság évtizedeiben. Világosan látnunk kell tehát, hogy az a sokat emlegetett, valóban széles körű önkormányzat nem máról holnapra teremtődött meg az 1600-as években, hanem egy hosszú, bonyolult, ellentmondásokkal és visszaesésekkel terhes történelmi folyamat eredményeként, melynek erős, XVI. századi gyökerei közül úgy gazdasági, mint társadalmi szempontból egyaránt különleges jelentőségre tett szert az átalányadózás 1565-ben bevezetett kiváltsága. Az átalányadózással kapcsolatban választ kell keresnünk kérdésre is, hogy milyen anyagi-gazdasági alapra támaszkodva tudta és merte vállalni Kecskemét az egy összegben adózás korábbinál sokkal nagyobb terhet jelentő, évi 2—300 ezer akcsés fizetési kötelezettségét ? Nyilvánvaló, hogy nem a növénytermesztésnek vagy a kézműiparnak az állattenyésztéshez képest jóval szerényebb bevételeiből, hanem döntően a nagyarányú szarvasmarhatartásból és az ezzel összefüggő tőzsérkedésből. Azt, hogy már a XVI. századi Kecskemét gazdasági potenciáljának alapvető bázisát a marhatenyésztés és a marhakereskedelem jelentette, a későbbiekben részletesen bizonyítani fogjuk. Itt elég annyit megemlítenünk, hogy ha a kecskeméti tőzsérek az 1650—64-es ráckevei, dunaföldvári és váci vámnaplók szerint képesek voltak évi átlagban 350—400 ezer akcse vámot fizetni a nem hétköznapi méretekben űzött marhakereskedelmük után, akkor a külföldi piacokra kihajtott állatok eladásának hasznából nem eshetett nehezükre a 200 000 akcsét kitevő átalányadó kifizetése sem 1565-től. Nem kétséges, hogy az átalányadó ilyen rendkívül magas összegben való meghatározása éppen az 1560-as évek elejétől különösen intenzívvé váló marhakereskedelem hatalmas jövedelmével függött össze. Ilyeténképpen a török pénzügyi hatóságok az állattenyésztés és állatkereskedelem százezres nagyságrendű hasznát csapolták meg, vagyis az átalányadózás bevezetése tulajdonképpen a nagyarányú marhatenyésztés és tőzsérkedés vámon felüli, burkolt megadóztatását jelentette.

3 Egyéb járandóságok, szolgáltatások Természetesen Kecskemét sem csak a földesúri és kincstári adók befizetése révén került kapcsolatba a török pénzügyi hatóságokkal, hanem sok más módon is. így például a kecskeméti tőzsérek és „árus emberek" is rendszeresen fizették állataik és más áruik után a vámot Vácon, Ráckevén, Duna3 Skarica Máté is azt írja 1581-es Ráckeve-históriájában, hogy ,,köz fizetésben minden népem". (SCARITTJS, Kevi. . . 1581. - Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 2904. 5.); VA SS E., Ráckeve und Dunaföldvár . .. 1972. 451—463.; KÁLDY-NAGY, Statisztikai. . . 1968. 27—97.