Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

magas összeget minden bizonnyal maguk a kecskeméti záhingazdák ajánlották meg, hogy ezzel végképpen a maguk javára billentsék a mérleg nyelvét.

2 Az új átalányadó a korábbi földesúri szolgáltatásokat foglalta magában: a különféle termény tizedek és egyéb illetékek helyett adóztak ezentúl szabott átalányösszeggel a kecskemétiek. A kincstári fejadó nagysága azonban továbbra is változó volt, attól függően, hogy hány fejadó (dzsizje-) fizető háztartást (hánét) találtak a mezővárosban. Tehát 1565-től Kecskemét mint szultáni haszváros kétféleképpen fizette földesúri adóit és kincstári fejadóját Budára: az előbbiek helyett változatlan összegű átalányadót adott, míg az utóbbi nagysága az adózók (hánék) számával együtt nőtt vagy csökkent. De mivel az évi összadó túlnyomó része —általában 80—90 %-a — a kincstári fejadón kívüli egyéb, „földesúri" bevételekből származott, 1565-től Kecskemét török pénzügyigazgatására egyértelműen az átalányadózás ténye nyomta rá a bélyegét. A török pénzügyek ilyetén kezelése pedig két szempontból is rendkívül jelentős következményekkel járt a lakosság számára. Mindenekelőtt anyagi-gazdasági aspektusa könnyített a nagy mezőváros adózó népességének kötelező földesúri szolgáltatásain, hiszen ettől kezdve ezek összege nem változott évről évre. Viszont Kecskemét lélekszáma a nagymérvű beköltözések miatt lényegesen emelkedett, s mivel a közterheket a vagyoni állapot arányában vetették ki, az átalányadó változatlan összegéből egyre kisebb hányad jutott egy-egy adózó háztartásra, így aztán a jelentős adókedvezmény nagymértékben hozzájárult Kecskemét további dinamikus gazdasági fejlődéséhez, a népességet érdekeltté tette a termelés növelésében, a bővített újratermelés mind magasabb szinten történő megvalósításában. Kétségtelen, hogy a XVII. századi Kecskemét korábbinál is jelentősebb gazdasági potenciáljának megteremtése nem kis mértékben a XVI. századi fejlődés függvénye, melyet viszont pozitívan befolyásolt az átalányadózás kiváltsága. A rögzített összegben adózás azonban korántsem csak anyagi előnyöket rejtett magában. 1565-től kezdve Kecskemét cívispolgárai a török pénzügyi hatósági közegek teljes kikapcsolásával intézték adózási ügyeiket, lévén hogy járadóságaikat maguk szedték be és juttatták el a budai defterhánéba. Ez az adózási-pénzügyigazgatási autonómia tovább tágította Kecskemét mezővárosi önkormányzatának határait, melyet 1565-től csak a helybeli kádi korlátozott, főként az igazságszolgáltatás területén. 1597-től, a kádi elmenekülésével ez a korlátozás is megszűnt, s így válhatott teljessé a nagy állattenyésztő mezőváros gazdasági-társadalmi autonómiája a XVII. szá2 TAKÁTS S., Oroszlán basa. = U. 6, Rajzok . . . IV., é. n. 57—84. VASS Előd, 1976. 23. („Mohács város magyar lakosai a bírókon keresztül a török eminnek fizették be a földesúri adójukat, általában évente kétezerre: április 24-én, Szent György, illetve november 11 -én, Szent Márton napján.")