Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

pán kevés szőlőheggyel, kaszálóval és legelővel („amellyen csupán fejős Marháink és Borjuk járhatnak, de azok is elég szorossan") rendelkeznek, s ,,itt ben semmi szántó földünk nem lévén, túl a Dunán mind szántást, mint vetést, és széna takarítást kelletik tennünk, és mindenkor a Dunán által takarodunk, ahoz járul, hogy minden Marhánk, és Takarmányunk túl a' Dunán lévén, két konyhát kell tartanunk."*

8 A Kalocsa környéki falvak (Foktő, Úszód, Szentbenedek, Ordas stb), ahol bekövetkezett a belsőség funkcionális megosztódása, a többszörösen megosztott település típusát képviselik. A kétbeltelkű településhez szervesen kapcsolódnak a pusztai szálláscsoportok, amelyek az üzemszervezet további differenciálódásának eredményei. Az újraosztásos földközösség megszűntével, az 1760-as évek végén a pusztai földek végleges felosztására kerültek, területüket betudták a jobbágyok telki illetőségébe. Időközben a pusztákon is kialakult a nyomásos földművelési rendszer. Ez szükségessé tette, hogy a gazdasági üzemhely szerepű szállásokat továbbra is kis telkeken, csoportokban tartsák." b) A nagy határú, kiterjedt belső határral és ahhoz kapcsolódó kiterjedt pusztákkal rendelkező helységek között három települést említhetünk meg területünkön: Kecskemétet, Nagykőröst és Ceglédet. Mindhárom a török hódoltság idején kiváltságot élvező hász város volt, s ez a jogi státus tette lehetővé azt a jelentős mezővárosi fejlődést, amely a XVII—XVIII. század folyamán bontakozott ki. A környező falvak népessége fokozatosan e városok árkain belül keresett menedéket. Az elpusztult falvak határát pedig rendszeresen bérelték, ahol a külterjes állattenyésztés, valamint a mezeikertekben szántóföldi gazdálkodás történhetett. A XVII. században hatalmas puszták kerültek e mezővárosokhoz. Kecskemét, Nagykőrös birtoka egészen Pest alá felhúzódott.

100 A XVIII. század elején döntő változást hozott az elpusztult falvak jelentős részének újratelepítése, amely a bérelt pusztaterület összeszűkülésével, a gazdálkodás intenzív irányba történő fejlődésével járt. A határhasználat sajátosan alakult ezekben a mezővárosokban. Mivel hiányoztak a jobbágytelkek, szabad határhasználat alakulhatott ki. A belső határon, a homokos hátakon, „Hegyeken" sorra létesültek a szőlők, a mélyebb területeket kaszálták, legeltették. A birtoklást nem az úrbéres viszonyok határozták meg, hanem az illető gazdák teherbíró képessége, vagyoni helyzete. Kecskeméten, Nagykőrösön a XVII. században a város adományozta és a vásárolt földeken történhetett a gazdálkodás.

101 98 ADATTÁR. Resp. Poss. Egyháza, 4. p. 99 BÁRTH, 1975/b. 262—270. 100 PAPP, 1936. 90—92.; PML Nagykőrös város levéltára, Bírói számadások 1626—1701.; Vö. MAJLÁT, 1943.; MÁRKUS, 1942. NÓVÁK, 1978/b. 101 Vö. PAPP, 1936.; MAJLÁT, 1943. NÓVÁK, 1978/b.