Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

Község klaszszis sessio fundus szántó rét Szeremle 4 16 12/32 320 6/8 450 264 4/8 Tass 3 58 6/32 431 — 2274 — ! — Tószeg 2 52 6/32 160 1/8 1360 — 628 — Taksony2 46 — 86 7/8 1196 — 572 — Úszód 4 26 24/32 361 2/8 704 2/8 372 2/8 Üllő 4 54 16/32 370 4/8 1635 — 471 26/ 2 Vadkert 3 9 29/32 105 — 464 2/8 85 6/8 HATÁRHASZNÁLAT A határhasználat lehetőségeit, illetve a határ műveléságazati megoszlását — mint mindenkor, a XVIII. században is —a természeti táj döntően meghatározta. A Duna mellékén a folyó árterülete eleve a rét- és legelőgazdálkodás szerepét hangsúlyozza, míg a szántó a kisebb-nagyobb hátakra szorult. A patakokkal, erekkel, mocsarakkal tagolt pusztákon hasonló volt a helyzet. A Duna—Tisza köze középső, mélyebb fekvésű vidékein a mocsárvilág a külterjes állattartásnak kedvezett a pusztákon (2. kép), míg a nyugatabbra eső, folyóvízi teraszokon levő pusztákon már a földművelés is tágabb teret kapott, bár a mélyebb részek továbbra is csak a legeltetés, illetve réthasználat számára nyújtottak lehetőséget (3—4. kép). Mindezen geográfiai tényezők a szántó, a rét és legelőterületek szorosabb műveléságazati összefüggésére világítanak rá. A határhasználat alakulásában természetesen a népesség is döntő jelentőségű, nemcsak a demográfiai viszonyok vonatkozásában, hanem a különböző társadalmi-jogi és táji összefüggésekben is, amelyek jelzik a más-más határhasználati rendszerek kialakulását. Néhány kivétellel (Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd) kerületünkön a helységek viszonylag kisebb —- max. 6—10000 kh — határral rendelkeztek. A Duna menti falvakban az árterület jelleg következményeként ezen a szűkebb határon is a kaszálók, legelők aránya emelkedik ki egyoldalúan a szántók rovására. A Duna—Tisza köze központi vidékének helységeiben a mezőgazdasági hasznosítási adottságok valamivel kedvezőbbek voltak, még akkor is, ha a tagolt felszínt és a futóhomokot is tekintetbe vesszük. A Duna-menti helységekben — éppen az aránytalanságok kiegyenlítésére, az életlehetőségek jobbá tétele miatt — nagy fontosságúak voltak az árendált puszták, amelyek módosították az egyes falvak, mezővárosok határhasználatát, illetve teret adtak a szántóművelés számára. Az akasztói