Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

jobbágyok 1768-ban arról panaszkodnak, hogy ,.szántó földeinknek egy része igen Homokos lévén, abbul száraz üdővel a' Vetést a' széli ki horgya ;Más része pedig igen Nedves, abbul a' Föld árja gyakorta a' magot annyira ki veszi; hogy Kevés, néha semmi hasznát nem vehetni. Némellykor a Duna áradása lapossabb földeinket el öntvén azokat haszontalanná teszi. Ahhoz járul, hogy igen lapos, és ürjeges hellyen lakván . . . Határunk szoross lévén más Uraságoktul drága pénzen Pusztákat bérleni kénteleníttetünk". A belső legelőjük is kevésnek bizonyult, s a szarvasmarháik tartására ,,két mért földnére Pusztát" árendáltak.

34 A hartaiak ennél is kedvezőtlenebb helyzetben voltak, mint az tudósításukból is kiderül: ,,Gabona alá való szántó fölgyeink s. Kaszálóink határunkban semmi sincsen hatarunknak szűk volta miát, másut külletik Pusztákat árendálnunk".

35 Ez is magyarázza, hogy 1770-ben csupán zselléreket találtak az összeírok, a belső határt nem lehetett jobbágytelkek szerint felosztani. A bérelt pusztán mindenki vagyoni helyzetének megfelelően művelhetett földet. Tehát az egyes helységek — többnyire határuk fogyatékossága miatt — rendszeresen, az úrbéri egyezségekben is megállapított összegért pusztákat béreltek. A XVIII. században területünk falvai, mezővárosai a következő pusztákat használták: (1. kép)

36 34 ADATTÁR, Responsa Posa. Akasztó, 4. p. 35 ADATTÁR, Responsa Poss. Hartha 4. p. 36 PML Regincolaris Conscript. CP. I. 4. 1728.; OL HTL 161—173. c. С. 3080—3090.