Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

KISSNÉ MEZŐ GYÖNGYI Kunszentmiklósi demográfiai viszonyai a XVIII. században

tétlenül összefügghet a második jobbágyság erősödésével. A Kiskunság jobb életlehetőséget biztosított, mint az eredeti lakóhely. Érdekes, hogy az 1699-es összeíráskor sok kunszentmiklósi család baranyainak vallotta magát, Baranyával ennek ellenére alig volt a településnek kapcsolata a XVIII. sz.-ban. Annál figyelemre méltóbb, hogy Pest és BácsKiskun megyei teelpüléseken kívül élénkek a házassági kapcsolatok Fejér és Komárom megyével, így például a komáromi Koccsal, melyre enyingi Török Bálint a Kiskunságból telepített lakosokat.

71 Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a Kocsról érkezők a rokoni kapcsolatokat a kunszentmiklósiakkal fenntartották. A NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS MÉRTÉKE KUNSZENTMIKLÓSON A XVIII. SZÁZADBAN A XVIII. sz. eleji források alapján Kunszentmiklós össznépességszáma 1157 körül lehetett. Ebből kiindulva, 1785-ig az 1000 lakosra jutó évi átlagos népességnövekedés 11,9. Utaltunk már arra, hogy az anyakönyvekben még a XVIII. sz. végén sem szerepe] minden család, mely a település lakosa volt. (Az 1786—87-es névsorból is 20 olyan család került elő, mely nem nyert említést az anyakönyvben.) Mivel az anyakönyvezés még a XVIII. sz. végén sem terjedt ki mindenkire^ conscriptiokb a pedig csak az adóképes elemeket vették fel, valószínű, hogy 1711—20 között 1157-nél nagyobb volt a népességszám. Ezt az is alátámasztja, hogy az 1699-es conscriptioban már szereplő családok közül néhány csak 1720 után fordul elő az anyakönyvekben (pl. : Czirok, Bori). A hiányos anyakönyvezés, s a rövid időszak miatt (1711—20) esetleg a családok 30%-a is kimaradhatott számításainkból. Ezt a 30%-os kiegészítést megtéve, 1720-ban kb 1600 ember élhetett Kunszentmiklóson. Ebben az esetben 65 év alatt a népességnövekedés évi 7,9 ezrelék. Az utóbbi érték jobban megközelíti a valóságos növekedési ütemet. Még a 7,9 ezrelék mögött is egy alacsonyabb természetes szaporodás áll, figyelembe véve a járványok pusztító hatását s a beköltözések számát. A természetes szaporodás mértékének meghatározására forrásaink nem adtak lehetőséget, ugyanis ehhez ismernünk kellene egy adott időszakban az össznépességet, a születések és a halálozások számát, utóbbiak pedig egyetlen időszakban sem teljesek. 71 ILLYÉS B.: I. m. (I. 25. p.)