Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században
Az 1772. évi vizsgálat idején, amiről Kanizsánál már említést tettünk Halászy György szentai molnár arról tett vallomást, hogy már 30 év (tehát 1742) óta lakik ott helyben, s a molnárságban 3 évi szolgálat után az ugyancsak katolikus Faragó Mihályt követte. Állítja, hogy már akkor laktak katolikusok Zentán, nevezetesen: 2 szabó, 2 csizmadia, 1 gombkötő, 1 kocsmáros, és a béreseken kívül még néhány szerződött szolga. 163 A szabadkai ferencesek is tudtak róla, hogy már 1750 előtt voltak itt katolikusok, s vezetőjük egy Markovics nevű tiszt volt, aki a zombori rendházból tartott házában állandóan egy ferences szerzetest. A mise vasárnapokon és ünnepnapokon az említett tiszt házában volt, s ilyenkor megtelt a ház katolikusokkal. 164 Tudjuk, hogy a tiszai határőrvidékhez szervezetileg Szabadka és Zombor is hozzátartozott, s ezeken a helyeken a határőrök a római katolikus vallású bunyevácokból is toborzódtak, nemcsak a görögkeleti szerbekből. Markovics talán Zomborból való volt, azért kért onnan ferences szerzetest. Ahogy az általános részben már utaltunk rá, a szerb határőrök nagy része 1750 után Zentárói is elköltözött. így Kanizsához hasonlóan ide is korán kezdtek magyarok letelepedni. 1753-ban egyházilag még Szent Mária (vagyis: Szabadka) filiájaként említik 165 , s utalnak arra, hogy a hívek számának rohamos növekedésével hamarosan itt is lehet plébániát szervezni. Ez 1754-ben vagy 1755-ben meg is történt. Az anyakönyveket is vezették 1755-től, de sajnos, azok elégtek. Mikor Battyhányi érsek 1763. jún. 10-én Óbecsén járt, és a zentai plébánost hivatali könyveivel odarendelte, már akkor a kereszteltek anyakönyve csak 1761-től volt meg, az egybekelteké 1763-től, de a meghaltaké 1754-től! 166 Zenta katolikus vallási (és egyben magyar) életének újbóli megindulásáról eléggé kimerítően tájékoztatnak az 1756., 1762., 1767., 1769., 1783. stb. évi egyházlátogatási, ill. egyéb okmányok. 167 A legértékesebb persze a 79 kérdésre feleletet adó 1756. évi, melyhez másik két terjedelmes okmány is kapcsolódik: a zentai városi magyar esküdtek 1756. január 26-i jelentése a kalocsai érsekhez, és az érsek (gr. Klobusiczky Ferenc) 1756. május 13-án Hajóson kelt dekrétuma. Mivel a látogatási okmány kelte163 KÉL. Diar. Dioec. III. köt, 251. 164 KÉL. Vis. Can. ált. 1701—1906. — Egyházmegye állapota 1772. okt. 14. 165 KÉL. Conscr. paroch. 1753. 166 KÉL. Vis. Can. ált. 1763. Protoc. pag. 144. — OL, E 25. Iratok. 1769. fol. 98—101: Zomborból 1769. ápr. 26-án tett jelentést Kruspér kamarai adminisztrátor az Udvari Kamarának a Szeri tán ápr. 4-én du. 3—A óra közt kitört,, fatale incendium"-ról: nagy keleti szél fújt, s 2 óra alatt leégett a régi templom, a plébánialak, a városháza és 319 ház. Mellékeli a szentai lakosok magyarul írt panaszát, mely így kezdődik: „Jaj és jaj !" Kéri, hogy Szolnokról vagy Szegedről küldessenek mérsékelt áron elsősorban épületfa anyagot. 167 KÉL. Zenta I. Vis. Can. a felsorolt évekről.
