Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

•—tehát 1766-ban —halt meg Kanizsán, aki igen gyakran emlegette, hogy ő még járt misére ebbe a martonosi templomba.

101 Fehér János kanizsai plébános már az 1762-es okmányban is rögzítette a filiális Martonos egykori katolikus templomának sorsát, hozzátéve, hogy a szegedi ferences guardian állítása szerint levéltáruk őriz egy okmányt a martonosi templomról.

102 Ugyanekkor a szegedi alsóvárosi templomban még megvolt az a miseruha, melyre rá volt írva, hogy a martonosi templomhoz tartozik.

103 Talán a templom megléte a magyarázata annak, hogy az egész bácskai Tiszamentén az első görögkeleti parókia éppen Martonoson létesült már 1732-ben. Különben a bevezetőben idézett másik jegyzék szerint a görögkeletiek száma Martonoson 1767-ben 949 volt. Mielőtt rátérnénk a magyarok újbóli idetelepülésének vázolására, kivételesen bővebben kell említést tennünk Martonos szerb lakosságának 1701. évi összeírásáról. Igen értékes okmány ez, mert szokatlanul részletes adatokat közöl az egyes családfőkről és családjaikról, s úgy látszik, hogy csak egyedül erről a községről maradt fenn az Országos Levéltárban.

104 Az előzményekhez tartozik, hogy a szerbek letelepítésére és a határőrvidékek megszervezésére Bécsben 1698-ban az Udvari Haditanács kebelében egy bizottságot szerveztek, melynek tagja lett gróf Lamberg Ferenc Zsigmond is. Ez a bizottság elrendelte Zombortól Szabadkán át és a Maros mentén egészen Erdélyig a lakosság pontos összeírását gróf Schlick tábornok vezetése alatt. Bácskában az összeírást el kellett végezni : Szabadka, Zombor, Sablia (Zsablya), Csurog, Nadály, Becse, Petrovoszelló, Moholy, Petrinácz (= Osztrovo = Ada), Zenta, Kanizsa, Martonos és Szeged lakosairól. Hiányzik tehát községeinkből: Földvár, Túrja és Szenttamás, amelyek akkor határőrhelynek nem voltak tervbe véve. Lamberg 1700. december 1-i jelentéséhez csatolt egy mintát ,,E" betű alatt, amely a szabadkai Szucsics Lukács kapitány adatait tartalmazza.

105 Ebből a nagyon értékes összeírásból maradt meg a martonosi 1701. évi jegyzék, amely összesen 199 család adatait tartalmazza. Közülük 144 volt határőr, 55 pedig kamarai jobbágy. Mivel a fiúgyermekek számát is feltüntették, azért a lakosság számát a kutatók 686-ban jelölik meg.

106 A lakosság 94 %-a 1686 után telepedett le a községbe, s éppen nem a Csernovics-féle nagy csoportból származtak, — hacsak közvetve nem —, mert a megjelölt 101 KÉL. Vis. Can. ált. Protoc. Vis. Can. D. Tyb. 1767. 86. 102 KÉL. Magyarkanizsa I. Vis. Can. 1762. 19. 103 KÉL. Vis. Can. ált. Prot, Vis. Can. D. Tyb. 1767. 86. 104 OL. E 156. U et C. fasc. 24. Nr. 56. Vö. Fasc. 24. Nr. 53—54: 1700-ról, Nr. 55. — 1702. évről: Századok 1904. (XXXVIII.) évf. 341., ahol 648-ban adták meg Martonos lakosainak a számát. 105 BBVm. Egyet. Mon. I. 334, 342—343. 106 KOKOKNAI 1974. 50—51.0.