Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

származási hely a legtöbb esetben csak az utolsó lakóhelyet jelöli. Meglepő, hogy a 199 család 75 helységből származott. A legtöbben: 83-an, Torontál megyéből {ebből 60 lett határőr) jöttek. A további helyek: Bács vm.-ből 43, Temesvár környékéről 34, Arad m.-ből: 18, Gyula környékéről 12, Becskerekről 10, Csanád m.-ből: 6. Szórványosan szerepel még: Szeged, Szarvas, Eszék, Buda, Székesfehérvár, Horvátország, Balkán, Törökország. Mivel a Tiszán és a Maroson túli rész akkor még török megszállott terület volt, azért megállapítható, hogy a túlnyomó többség török területről jött át.

107 Mivel Martonoson 1686-ig megmaradt a magyar lakosság, —sőjb 1688-ban is kellett még itt lenniük magyaroknak, mert az említett kamarai igazolás szerint eddig adóztak —, meglepő, hogy a szerb jövevények éppen ide olyan nehezen engedték újra vissza a magyarokat. Pedig 1751-ben 51 házból Bánságba mentek a szerbek katonának.

108 Még 1774-ben is gátolta a község a letelepedést, pedig már az ez év nyarán megjelenő II. kiváltságlevél előre vezette árnyékát. A becsei uradalmi tiszttartó ugyan adott ki 1775. ápr. 17-én erre nézve rendelkezést a martonosi bírónak, de nem sok eredménnyel. A martonosi katolikusok Pap András és Horváth János nevének említésével ekkoriban kérvényt intéztek e tárgyban a kalocsai érsekhez is, amit Kruspér Pál zombori kamarai adminisztrátor 1776. nov. 18-án vett kézhez. Kruspér a helyzetet kivizsgáltatta. A martonosi szerb elöljáróság azzal védekezett, hogy eddig a szomszédos Horgos és Szent Péter felét ők használták, de most azt a Kárász család kapta meg. így a község további lakost nem bír el, nem tud nekik nyújtani megélhetést, hacsak Kanizsa határából nem kárpótolják őket. így Kruspér is azt tanácsolta, hogy csak a megüresedő helyekre telepítsenek új családokat.

109 Közben a magyarok kápolnát építettek, s a kanizsai plébános kérésére a Kalocsai Szentszék 1777. augusztus 6-i ülésében a kerületi esperest küldte felülvizsgálatára és megáldására.

110 Persze előbb is voltak szórványosan itt magyarok mint szolgák, molnárok, iparosok. így pl. 1725. szept. 17-én és 1726. okt. 6-án „Molnár" Péter és „Molnár" Katalin két gyermekét vitték be keresztelni az alsóvárosi ferencesekhez Szegedre.

111 Az 1755-ben kezdődő kanizsai kereszteltek anyakönyvében 1756 és 1774 között Martonosról 22 bejegyzés szerepel.

112 Az apák és keresztapák (tehát a családok) nevei a következők (némelyik persze többször előfordul): Balog, Betyár, Csomnyák, Gyukos, Jakus, Jenák (3), Ju107 KOROKNAI 1974. 50—51. Vö. Századok 1904. 341. 108 BBVm. Évk. 1896. 55. 109 KÉL. Martonos: Iratok, 1777. márc. 14. 110 KÉL. Protoc. Consist. 9. köt. pag. 70. 111 CsML. Szeged. Alsóvárosi ferences rendház levéltára: Anyakönyv. 112 KÉL. Horgos. Vis. Can. 1772. Magyarkanizsa I. Bapt. anyakönyv.