Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

Amikor tehát 1649. október 11-én a nándorfehérvári (belgrádi) ferences missziós püspök Martonoson a Szent Márton templomban 245 jelentkezőt bérmált (az összesen 730 lakosból), akkor ezek magyarok voltak. Október 12-én a püspök már Bajmokon volt, ami bizonyítja, hogy akkor még Bajmok is lakott hely volt, s ugyanazon okból néptelenedett el, mint Martonos.

96 1677-ből is tudunk a martonosi bíráknak magyar nyelvű levélváltásáról.

97 A felszabadító háborúban persze nemcsak a császári seregeknek volt a Duna—Tisza köze a felvonulási vonala, hanem a törököknek is. Az 1686. október 15-i első, majd az 1697. szeptember 11-i második zentai csata és császári győzelem, a hosszú éveken át tartott állandó hadiállapot eredményezte, hogy — akik nem pusztultak el a helyszínen — elmenekültek a községből, és biztonságosabb helyeken : városokban vagy távolabbi vidékeken húzódtak meg.

98 Nemcsak Martonos pusztult el ekkor, hanem elpusztultak Bácskában a délszlávok által lakott helyek is. Mikor a nagy szerb bevándorlás történt, akkor nagyrészt lakatlan falvakat találtak, ill. ekkoriban kezdtek visszaköltözni némely régi lakosok. De Martonos magyar lakossága nem tért vissza többé. A Magyar Országos Levéltár őriz egy 1696-ból származó terjedelmes név szerinti összeírást Pest-Pilis-Solt vm. összes községének—városának jobbágyairól és zselléreiről, mégpedig nemcsak a helybeliekről, de a jövevényekről is. Tudjuk, hogy e jegyzékben 6 család szerepel, akik az 1684—1686-os háború miatt menekültek el Martonosról és telepedtek le a Pest megyei Kecskeméten.

99 A hat családfő neve a következő: Farkas Gergely, Farkas György, Furis István, Kapis Benedek, Kiss István és Vaida Péter. Ugyanide költöztek Bonis András és Nagy János is Szentáról.

100 Van adatunk arról, hogy Csongrádra is költöztek martonosiak, akiket később tanúként kihallgattak. Az 1767-i kanizsai egyházlátogatási okmányban feljegyezték, hogy akkor Martonoson csak 3 római katolikus vallású család volt, de sokan voltak a görögkeletiek (még a jegyző is), akiknek igen magas tornyú templomában akkor 5 pópa működött. Ez a templom volt az egykori katolikus templom. Erre bizonyítékul feljegyzik, hogy Kanizsán éltek akkor 80 éves és valamivel fiatalabb katolikus emberek, akik Szegedről költöztek Kanizsára, s akik állítják, hogy őket még e martonosi templomban keresztelték meg. Név szerint is felemlíti az okmány Varasdi Katalint, aki egy évvel előbb 96 BBVrn. Évk. 1896. 53. — ÜNYI 1947. 134. 97 BBVm. Évk. 1896. 53. 98 BBVm. Egyet. Mon. I. 275—278, 305—318. 99 KOSÁRY 1965. 31. 100 OL. E 158. 1643. ez. íilmdoboz, fol. 652—654.