Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

Kanizsa Ókanizsa (később: Magyarkanizsa) és Zenta városok legelső XVIII. századi katolikus (vagyis magyar, ill. helyesebben: nem-szerb) lakosairól és kezdeti egyházi életéről a meglevő kevés — de jellemző adatot annak köszönhetjük, hogy Mária Terézia királynő a Helytartótanács közvetítésével a vármegye és az egyházi főhatóság útján is tüzetes vizsgálatot rendelt el, és jelentést kért a korona-kerületi betelepülésekről 1772-ben, vagyis a II. kiváltságlevél kiadása előtt. Az Országos Levéltárban a kancelláriai, a helytartótanácsi és kamarai íratok nagy tömege a bizonyíték arra, hogy ilyen fontos okmány kiadását milyen gondos és évekre elhúzódó, tüzetes munkával készítették elő. A királynőnek a felterjesztésekre saját kezűleg írt döntései, a Pozsonyban tartózkodó gróf Batthyány József kalocsai érseknek a terjedelmes jelentésekre saját kezűleg írt széljegyzetei a bizonyítékok arra, hogy legfőbb fokon is, milyen mélyrehatóan foglalkoztak a kérdésekkel.

72 Az érsek Glaser Gábor kalocsai kanonokát bízta meg a helyszíni és irattári kutatással. Glaser jelentéséből kitűnik, hogy több napon át kutatta az érseki levéltár anyagát, járt a helyszínen, elsősorban Kanizsán, járt Bács-Bodrog megyénél, átnézte az ottani rendezetlen levéltári anyagot is, de főleg a helyettes alispánt serkentette tevékenységre.

73 A vármegye ugyanis az 1772. augusztus 31-i leiratra a választ elhanyagolta, s már október volt, mikor Glasernak sikerült kiadatnia a rendeletet a szolgabíróhoz, hogy a helyszínen ejtsék meg a vizsgálatot. Kérése az volt, hogy az eredményt most már közvetlenül az érsekhez küldjék Pozsonyba, aki aztán a Helytartótanács útján a királynő elé terjesztette a gazdag anyagot. Kitűnik e vizsgálatok anyagából,

74 hogy a szabadkai ferences barátok, akik akkor a plébániát is vezették, már 1732 óta gondozták Kanizsát, hiszen a szabadkai anyakönyvekben 1732. július 15-től 1750. április 12-ig 10 igazolható kanizsai keresztelés adata található (akkoriban nem mindig írták be a lakóhelyet!). A helytörténeti irodalom úgy tartja nyilván, hogy a kanizsai plébániát 1750-ben alapították, de az anyakönyveket csak 1755 óta vezették. 1772-ben a vizsgáló kanonok kifejezetten írja, hogy csak 1755-től volt Kanizsán helyben lakó lelkész, és utal arra, hogy a zentai anyakönyv a tűzvász áldozata lett, s így nem ismertetheti a benne levő adatokat. Ebből valahogy az következik, hogy Zentán már 1755 előtt lehetett pap, aki gondozta Kanizsát is, s vezette az anyakönyvi bejegyzéseket. Ez talán csak 72 Kitíintk ez már pl. az I. kiváltságlevél megalkotásakor is. OL. E 20. 3. köt. p. 13. 1751. jún. 11. 73 KÉL. Vis. can. ált. 1701—1900. „Egyházmegye állapota" 1772. aug. 31-i csomóban: 1772. okt. 14. 1. pont, majd 6. pont. — Diariurn Dioec. III. p. 210. 74 KÉL. TJ. o. 2. pont. 24 Bács-Kiskun megye múltjából II. oeq