Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

1753 után lehetett, mert van egy 1753 október 1-én keltezett összeírás a plébániák jövedelméről,

75 amit a vármegyei kiküldöttek készítettek, s ez Szabadkánál feltünteti, hogy 3 filiája van: Szenta, Kanizsa és Topolya. Ez azonban nem zárja ki, hogy lehetett Zentán helyben lakó káplán, aki az anyakönyvi adatokat is feljegyezte. A gondozást ideiglenesen végzik a ferencesek az érsek megbízásából, de már mindegyik helyen lehetne plébánia. A kalocsai Érseki Szentszék jegyzőkönyvében 1746. március 1-i keltezéssel szerepel az a bejegyzés,

76 hogy a szabadkai ferences házfőnök és plébános engedélyt kért Kanizsán kápolna felállítására és így ott istentiszteletek tartására. A kápolnát a harmincados vámhivatal vezetőjének házában állították fel, akivel együtt több katolikus család lakott már a helységben. Az 1772-es vizsgálatkor azonban két ferences szerzetes is vallotta,

77 hogy ők már a kápolnanyitás előtt is miséztek a harmincados házában és prédikáltak a népnek. A kanizsai öregebb lakosok pedig arról tettek vallomást,

78 hogy az I. kiváltságlevél kiadása évében, 1751-ben, 124 katolikus élt az ekkor várossá emelt községben, akik Szegedről, Félegyházáról, Feldiákról, Kisnómeth-ről (nyilván Alsónémedit értik alatta) és Majsáról származtak. A következő 1752, 1753 és 1754 években aztán számuk erősen megnőtt. Később Dorozsmáról is jöhettek, mert 1757—1768 közt 8 kanizsai férfi házasodott innen.

79 Feljegyezték 1772-ben Fekete István nevét, aki már 40 éve, tehát 1732 óta lakott Kanizsán, s azt vallotta, hogy 1751-ben a katolikus magyarok inkább csak szolgák és iparosok voltak, de nem katonák vagy gazdák, s éppen ezért meglehetősen állhatatlanok, akik könnyen költöztek tovább.

80 Tisza mentéről különben csak egyetlen kísérő, ill. toborzó — levelet ismerünk, amelyet Redl Ferenc József, a bácsi kamarai és a tiszai koronái uradalmak adminisztrátora állított ki Zomborban, 1753. február 9-én.

81 Az okmány felfedezését Glaser kanonoknak köszönhetjük, aki elmondja, hogy Kanizsán felkereste a szabadost, s a nála található okmányokat lemásolta.

82 Mivel a vármegyei kiküldöttek 1772. december 18-án Kanizsán készítettek hiteles másolatot erről az okmányról, ebből az következik, hogy ezt az okmányt is már a Kanizsán lakó Nagy Mihály szabados kapta, akivel 75 KÉL. Conscr. paroch. 1753. 76 KÉL. Vis. Can. ált. 1701—1908. „Egyházmegye állapota" 1772. aug. 31-i csomóban Glaser 1772. okt.U-i jelentése 1. pont. 77 U. o. 5. pont. 78 TJ. o. 1. pont. 79 Kiskundorozsma. Plébániai levéltár: Anyakönyvek. OL-ban is megvan filmen (A 5125. sz. doboz.) 80 KÉL. Diarium Dioec. III. 251. 81 KÉL. Magyarkanizsa I. iratai 1772. ,,F" jelzés alatt. ?. . . 82 KÉL. Diarium. Dioec. III. 211. 275.