Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században
Az egykorú értékelés szerint a magyarok Kanizsán és Zentán már 1755ben háromszor annyian voltak, mint a szerbek, ezért küldötteik megjelentek Zomborban a bácsi kamarai birtokok adminisztrátoránál, kérvén a maguk számára a városi bírói tisztséget. Itt leszerelték őket azzal, hogy 1755-re mostmár tűrjék el a helyzetet, s elégedjenek meg azzal, hogy már van közülük 2—3 városi esküdt. 1756-ban a kerület Óbecsén lakó kamarai tiszttartója elfogadta a magyarok kérelmét, magyart is jelölt mindkét helyen bíróvá, meg is választották őket. A kisebbségben maradt szerb választók erre mindkét helyen megtagadták a városi pecsétek átadását, s nem engedték be az új elöljáróságot a városházára. A kerület szerb szenátorai is érintkezésbe léptek a kiváltságaik fölött őrködő karlócai metropolitával (érsekkel). Az exarcha 15 megjelent Óbecsén a kerületi tiszttartó házában, és bejelentette tiltakozását a kiváltságok megsértése miatt. Közölte, hogy magasabb helyre viszi az ügyet. A kerület két szenátora ezután felkereste Zomborban a kamarai adminisztrátort, aki ígérte ugyan, hogy az egész ügyet felterjeszti a kormányhatósághoz, de előttük azt is kifejtette, hogy nem lehet e választási tényeket helyteleníteni. Indokai: Kanizsán csak 15 vagy 18 görög keleti család van, Szentán pedig kb. 40, mert a többiek nem fogadták el a kedvező királyi engedményeket, és kivándoroltak a Bánságba. Ezzel szemben mindkét helyen 200-nál több házban laknak katolikus magyarok, tehát mindenképp indokolt, hogy legalább évenkint váltakozva töltsék be a bírói tisztet. A szenátorok ebben megnyugodni látszottak. 16 —Az udvari kamara aztán helybenhagyta e két helyen ezt a váltakozó megoldást. Az összeütközés tehát megtörtént. Egyik oldalon volt a jog, amit azonban a kamarai adminisztrátor kétségbe vont, hisz azt az egykori nagy és teljes közösség kapta. A másik oldalon volt a méltányosság, annyira mérsékelve, hogy nem a létszám arányában kívánta a kedvezményt, hanem csak az évenkinti váltogatást, ami aztán a későbbiekben általános és végérvényes lett. 17 1768-ban Adán történt hasonló eset. A kerületi tiszttartó az 1050 lélekszámú magyar többség ismeretében itt is bevezette a váltakozó bíró-választást, és magyar községi bírót választottak. Ebben mindenki meg is nyugo15 „Exarcha" a neve a keleti keresztény egyházban ama metropolita-егвекпек, aki alá nemcsak püspökök, de metropoliták is tartoznak. Ennek megfelelője a nyugati (latin) egyházban a prímási méltóság. (V. ö. SÍPOS 1954. p. 128.). — Csarnojevics kivándorlása után ugyanis az otthon maradt szerbek választottak új ipeki (PeC) pátriárkát, s így Csarnojevics utódai egy ideig nem viselték a pátriárkái címet. 16 OL, E 25, Iratok. 1756. márc. 21., fol. 23—25. 17 OL, E 25. Iratok. 1768. márc 25., fol. 106—120. — E 20. 5. köt. Másolati könyv, p. 35—37. : Az 1764—65.-ik országgyűléstől a korona-kerület szenátusa kérte az I. kiváltságlevél 1. pontja alapján törvénybe való becikkelyezését annak, hogy a kerület mint korona-birtok sohasem adatik el. A Kamara 1764. júl. 23-i ülésén foglalkozott az üggyel, s azt három észrevétellel terjesztette a királynő elé : 1. a benépesítés legyen szabadabb, 2. tisztségekre rk. lakosok is választhatók legyenek, 3. utód nélküli halál esetén az országos törvények legyenek az irányadók. Ad 2/ megjegyzik, hogy Kanizsán már 1600-nál is több a rk. lakos, s hogy Adán is ez a helyzet.
