Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

Ez egységes rendszerbe foglalta a két előző okmányt, s részletesebben szabályozta a kerület közigazgatását és törvénykezését.

11 A szerbség jelentős részének elköltözése miatt a kormányhatóságok előtt korán felmerült a korona-kerületi népesség pótlásának a kérdése. Különösen sok szó esett erről, amikor a kerület az uradalmi nyolcaddal hátralékban maradt, s azt nem tudta megfizetni. 1754-ben pl. még az 1752-es hátralékokról tárgyaltak. Végül az az álláspont alakult ki, hogy nem kell azt behajtani, de sürgették az eltávozott lakosság pótlását. Az 1754. június 24-én kelt királyi rendelet a Kancellária útján a Helytartótanáccsal (ez pedig az érdekelt Bács, Csanád és Arad vármegyékkel), valamint az Udvari Kamarával közölte azt a kívánságot, hogy az utánpótlás katolikus vagy görög keleti vallású lakosokkal történjék.

12 A rendelkezés katolikus vallású magyarokra vagy szlávokra gondolt, és a görög keleti vallásúak közül elsősorban a szerbekre. Az 1754. július 30-i újabb leírat már kifejezetten úgy kívánta, hogy katolikusok vagy rácok (azaz szerbek) telepíttessenek le.

13 — A szerbekről szerzett tapasztalatok indíthatták a Kamarát arra, hogy a királynőhöz címzett, 1755. január 30-án kelt felterjesztésében még tovább szűkítse ezt a kört, és csak katolikus magyar vagy szláv telepeseket javasoljon a tiszai kerületbe utánpótlásul. Nem helyeselte a Kamara a külföldi németeknek a Tisza mellé való irányítását, mert itt a fa és az építőanyag hiányában nehéz az építkezés, még a főzéshez is csak náddal tudnak tüzelni, továbbá a szántóföldek olyan messzire nyúlnak a települési helyektől, hogy ezt az idegenek elviselni nem tudnák. Ehhez csak a katolikus magyarok és szlávok vannak hozzászokva. Katolikus szlávok alatt nyilván bunyevácokat (horvátokat), vagy még inkább tótokat (szlovákokat) értettek.

14 11 Iványi Helynévt. III. 27—28. — BBVm. Évk. 1895. 28—37. —A III. kiválts, lev. eredeti fogalmazványa megtalálható: OL, A 39. 1800. Nr. 1483. alatt. Maga a fogyalmazvány 10 pont. Jellemző a kihirdetési dátum módosulása: először 1798. júl. 27., majd 1800. febr. 21., és a végleges 1800. márc. 14. Külön betétlapon itt van a kerület címerének színes festménye és hiteles leírása. — Az üggyel foglalkozik még u. o. 1800. Nr. 308., Nr. 2259., Nr. 3960. — OL, E 99. Index. 1800. Mart. „Tybiscani" rögzíti, hogy a király (a Kancellária útján) 1800. márc. 28-án a kiválts, lev.-et megküldötte a Kamarának. (Filmt. 13 945. sz. dob.). — BBVm. Évk. 1904. 81. említi,hogy a III. kiválts, lev. eredeti példányát a Társulat okmánytára kapta meg 1903. végén. (Talán feltehető, hogy a Társulat irattára 1918/19 után elhelyezést nyert Bács-Bodrog vm. levéltárában, s így ma Karlócán lehet a KVL.-ban.)— Itt említjük meg, hogy az 1790. évi VII. tv-el becikkelyezett tiszai koronauradalom szabályozására sok anyag található: OL, E 87. Iratok. 1792. évi 88. csomó, 72. kútfő. 12 OL, A 35. Iratok. 1754. Jún. Nr. 107. és Nr. 108. (Filmt. 12211. sz. doboz). 13 OL, E 21. 028. köt. 1754. Júl. 30. „B" (Bestantiarum). 14 OL, E 15. 428. csomó. 1755. Jan. ,,A", Nr. 21.: ,,In hoc itaque Districtu Nationales dumtaxat Hungaros et Sclavos Catholicos Colonos praemissum defectum tolerare magis queuntes ad loca subinserta illocandos existimaret Begia haec Camera Aulica". Javaslatuk szerint 0-Becsey városába 200, Petrovo Szeló községbe 150 és Osztrovo községbe 200 család lenne könnyen elhelyezhető. — Ezt az állásfoglalást egyébként Bedi Ferenc József a Zomborban székelő bácsi kamarai adminisztrátor javasolta, amint ez a Kamara 1754. december 20-i rendelkezéséből kitűnik. Itt arra nézve kértek pót jelentést, hogy hova hány család telepíthető. (OL, E 15.1754. dec. 20. „K", Nr. 5. — A Bedi család egyébként később bárói rangot kapott a Szent Mária, vagyis Szabadka város határának északi részén fekvő jelentős birtokadománnyal, s a jelenlegi Tompához tartozó egykori kastélyukban ma szociális otthon van elhelyezve.) —A Kamara elnöke: gr. Grassalkovics Antal, 1704. június 25-én is ilyen értelemben adott utasítást az óbecsén lakó tiszai korona-kerületi tiszttartónak (provisor), Tomanovics Pálnak. (OL, E 15. 1764. JÚD. „P", Nr. 25. 493. es.).