Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

tokát. Meghatároztuk Kecskemétnek mint a Duna—Tisza köze egyik legtipikusabb kertes városának legfontosabb ismertető jegyeit, melyekből kitűnt a mezőváros autonóm, kora kapitalista jellegű cívisgazdálkodásának számos előremutató vonása. Kecskemét, néhány igen fejlett alföldi mezővárossal egyetemben, inkább haszonélvezője, mintsem áldozata volt a török hódítással bekövetkező nagy gazdasági változásoknak, a népesség elvándorlásának, a nagymérvű pusztásodásnak. Természetföldrajzi viszonyai, negyed évezredes mezővárosi tradíciói, s a már korábban megindult, de a török uralom idején még nagyobb lendületet vett pusztásodás hatására mezőgazdasági termelésében mindvégig alárendelt szerepet játszott a szántóföldi növénytermesztés, és inkább csak az állattenyésztéshez szorosan kapcsolódó legelő- és rétgazdálkodás tudott kibontakozni. A párezer holdon folytatott gabonatermesztése kielégítette a mezőváros szükségletét, sőt a 60-as évek elején már piacra is termelt belőle, ám mezőgazdasági terményekre alapozott árutermelése messze elmaradt az állattenyésztés és az állatkereskedelem volumene mögött. A XVI. századi Kecskemét jellegzetes alföldi állattenyésztő-állatkereskedő mezővárossá fejlődött, melynek gazdasági életét a külső határban és a kiterjedt pusztákon folytatott nagyarányú külterjes (szilaj) állattenyésztés, és az ezen alapuló áruforgalom uralta. Ennek kedveztek a külső piaci körülmények is, nemcsak a már említett belső gazdasági-társadalmi tényezők, melyeket Kecskemét ügyes és szorgos népe éppúgy ki tudott aknázni és anyagi gyarapodása szolgálatába állítani, mint más fejlett hódoltsági mezővárosok. A korlátlan befogadóképességű nyugati felvevőpiacok élőhús (vágómarha, ló és juh) szükségletének kielégítésében Kecskemét állattartó záhingazdái, tőzsérei jelentős mértékben vették ki a részüket már az 1560-as évek elején is. Kétségtelenül a kitűnő külső piaci lehetőségek adták meg a végső lökést Kecskemét állattartó —tőzsérkedő mezővárossá alakulásához, melyhez a török hódítással bekövetkező változások minden belső előfeltételt biztosítottak. Nem véletlen, hogy a nyugati kereslettel kevésbé összefüggő állattenyésztési ágak —így például a sertés-, kecske- és méhtartás — csak mérsékelt szerephez jutott a mezőváros gazdasági életében, s inkább csak a helyi szükségletek kielégítését szolgálta, de volumenében jelentős mértékben elmaradt más hódoltsági agrárvárosok mögött. Viszont annál nagyobb jelentőségre tett szert a nyugati exportlehetőségekre alapozott szarvasmarha,- ló- és juhtenyésztése. Jellemző, hogy a 60-as évek elején a kecskeméti kereskedők vámoltatták a legtöbb lovat a váci révátkelőhelyen, noha ez csak a legkisebb súllyal szerepelt a mezőváros állattenyésztésében és állatkereskedelmében. Juhtenyésztése egészen kiemelkedő eredményekhez vezetett, melynek volumenét csak Szeged múlta felül; a XVI. század köze-