Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

ÖSSZEGEZÉS Tanulmányunkban feltártuk Kecskemét mezővárosi potenciáljának legfontosabb összetevőit a XVI. század közepén. Munkánk során felhasználtuk a szakirodalom főbb eredményeit, ám ennek ellenére nem egy viszonylatban kevéssé tisztázott problémák elé kerültünk, lévén hogy a kecskemétihez hasonló módszerű, részletességű és mélységű feldolgozás hódoltsági mezővárosról még nem készült a XVI. század közepén. Alapvető forrásfeltáró módszerünk a komparatisztikus statisztikai vizsgálat volt, melynek során jól áttekinthető táblázatokban összegeztük a különféle török, magyar és latin nyelvű iratokból kigyűjthető számadatokat. Javarészt a török adóösszeírásokra támaszkodva, az összehasonlító módszer alkalmazásával részletesen feltártuk Kecskemét mezővárosi potenciálját a hódoltsági mezővárosi-parasztpolgári fejlődés összfolyamatában. Kecskemét még a XVI. században fejlődött mezővárossá, de gazdaságitársadalmi potenciálja a maga teljességében csak a XVI. század közepére épült ki. Teljesítőképességéről jó összehasonlító adatokat tartalmaznak a korabeli török források, mindenekelőtt az 1546-os, 1559-es és 1562-es tahrirdefterek (adójegyzékek). Ebben az időben Kecskemét népe számos szolgálatot teljesített, sokfelé adózott : török földesurának, a budai államkincstárnak, a kecskeméti kádinak, a török és magyar vámosoknak, a Habsburg-királynak, a nemesi vármegyének, magyar földesurainak, a váci püspöknek, az egri várnak, s az általa bérelt puszták után mohamedán és magyar birtokosainak. A legsúlyosabb terhet 1565-től az átalányadó 2—300 ezer akcsét kitevő összege jelentette, mely ugyanakkor alapjává is vált a mezőváros gazdasági fellendülésének. A század utolsó harmadában Kecskemét egyike volt a magyarországi török hódoltság 10 legnagyobb adófizető mezővárosának, mely egyben utal a település anyagi potenciáljának rendkívül fejlett voltára is. A királyi országrész irányában mérsékelten adózott, melynek teljesítésére gazdasági (kereskedelmi) érdekei és a magyar végváriak (az egriek) fegyverei kényszerítették. A kettős kizsákmányolás és a háborús pusztítások hatására a XVI. század utolsó évtizedére Kecskemét népessége és gazdasági potenciálja is hanyatlásnak indult, de kisebb mértékben, mint a többi hódoltsági mezővárosé. Ezáltal az 1590-es években Ráckevét, Tolnát, Szegedet és több fejlett települést megelőzve, Debrecen után a hódoltság második legnépesebb és legfejlettebb mezővárosává vált. A török adóösszeírások, vámnaplók és néhány magyar szórvány adat alapján meglehetős részletességgel feltérképezhettük a mezőváros gazdasági viszonyait. Külön tárgyaltuk a mezőgazdasági termelés összetevőit, a kézműipari és céhes viszonyokat, továbbá az áruforgalommal kapcsolatos ada-