Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

BÁLINTNÉ MIKES KATALIN Kecskemét város Tanácsa a XV—XIX. században

lem egyik fő központja lett (Debrecen mellett), és a rácok által Kecskeméten megölt és kifosztott török kereskedők ügye nemzetközi bonyodalmakat idézett elő.

36 Bél Mátyás is említi 1737-ben megjelent művében, hogy a törökök is látogatták —saját árucikkeikkel —a kecskeméti vásárokat.

37 Kecskemét város vezetősége is nagy fontosságot tulajdonított a kereskedelem fejlődésének, ezért polgárai számára biztosította 1663-ban a céh megkötöttség nélküli, szabad kereskedés jogát.

38 A város növekedését és fejlődését nagymértékben elősegítette, hogy 1570ben a szultáni hászvárosok sorába emelkedett, s így a közvetlen önkényeskedések alól mentesült.

39 Magyar szempontból mezőváros (oppidum) maradt, de mivel királyi területen élő és viszonylag gyakran változó földesurai voltak, a XVII. század utolsó harmadáig sikerült majdnem teljes önállóságot szereznie, s ezt a magyar királyok is megerősítették.

40 30 RÁDAY Pál iratai 1703—1706. I. köt. Bp. 1955. 573—574. 1., 626. I. és II. köt. Bp. 1961. 274—276. 1. 37 DR. BALANYI Béla: Kecskemét gazdasági jelentősége a XVIII. század végéig. Kecskemét. Tanulmányok a város múltjáról, jelenéről. Kecskemét, 1968. 4.1. a részlet idézve. 38 „Akárminémű kereskedésben induljon meg a kecskeméti ember, az ki Kecskeméten lakik, s adót ad, szabad legyen annak mindennemű kereskedésben eszközökkel élni, azt a városra behozni,árulni s eladni, akár szűr, ködmen, dolmány, nadrág, süveg, saru, gyolcs, vászon, az mivel életét keresheti, marhák és akárminémű névvel nevezendő jószágok, barmok és eszközök legyenek, abból adaját, költségét kiteremteni s azután élni. Semmiféle mesterember, szabók, vargák, kovácsok, csizmadiák, szappanosok és semmiféle mesterek, se azoknak czéhmesteri, szolgáló mesteri, dekányi beléjök ne kaphassanak." BKML IV. 1504. Kecskemét város Tanácsának iratai, a) Városkönyvek. Jegyzőkönyv másolata (1656—1676) 1912. Készítette: Szilády Károly. 49. 1. (Továbbiakban: Jegyzőkönyvmásolat) 39 KÁLDY-NAGY: Harács-szedők... i. m. 155. 1. 40 EMBER Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 567. 1. megállapítja, hogy Kecskemét és Nagykőrös ,,... az országrendiség kivételével, úgyszólván mindent elértek, ami a szabad királyi és bányavárosok kiváltságai közé tartozott", azonban tévesen mindkettőt királyi oppidumnak határozta meg, pedig magánföldesurak tulajdonában voltak, és kedvező helyzetüket a hódoltságban elfoglalt helyüknek és a földesurak megosztottságának köszönhették. Kecskemét földesurai HORNYIK János kutatásai alapján (i. m. III. köt. 3—69. 1. és LIPŐTZY Sándor (Kecskemét th. város birtokszerzése és a szabad királyi városság kérdése. Kolozsvári—Szegedi értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből. 30. sz. Szeged, 1935.) szerint a XVI.—XVIII. században az alábbiak voltak: 1565-ben Kecskemétnek hat földesura volt: 1. Sárkándi Anna (Wesselényi Ferencné) 25%; 2. Sárkándi Erzse (Csáky Istvánné) 25%; 3. Pászthói Ferenc 12,5%; 4. Pelényi Bálint 12,5%; 5. Balai István 12,5%; 6. Gémesi Ferenc 12,5%. Az első rész a Wesselényi családé maradt, a XVII. században Wesselényi Ferenc nádor és Wesselényi Pál között oszlott meg. A ,,

potior" földesúr jogait a nádor gyakorolta, vagyis a földesurak rangsorában az első helyen állt. özvegye, Széchy Mária a részét 1670-ben elzálogosította a Koháry családnál. Wesselényi Pál azonban — elsőbbségi igénnyel fellépve — 1684-ig gyakorolta földesúri jogait. A király a Wesselényi részt elkobozta, és előbb használatát, majd 1711-től tulajdonjogát Koháry Istvánnak adományozta. A 2. rész a Csáky családé maradt. A XVII. század közepe táján a kecskeméti birtok haszonélvezetét 2 apáca leányuk kapta meg, tehát a földesúri jogokat a pozsonyi klarissza apácák gyakorolták. A XVIII. század elején Csáky Éva Franciska a budai klarisszák apátnője lett, majd 1744-ben a birtok visszaszállt a Csáky családra. A harmadik rész Pászthói Ferenc két leányára maradt, majd teljesen elaprózódott. A negyedik rész 1656-ban Báthory László kezére került, utóda, Báthory Gábor örökös nélkül halt meg, birtokrészét a király 1702-ben Koháry Istvánnak adományozta. Az ötödik rész 1590-ben királyi adományként a Rákóczi család birtokába került. A XVII. században I. Rákóczi György és Rákóczi Pál örökölte. I. Rákóczi Ferenc a maga részét 1676-ban elzálogosította Koháry Istvánnál, és ezt nem is váltották ki. Rákóczi Pál részét Rákóczi Erzsébet Erdődy Györgyné örökölte. Mivel örökös nélkül hunyt el, részét a király 1716-ban Rákóczi Julianna Aspremont Ferdinándnénak adományozta.