Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
A kecskeméti zsoltárfordítás legrészletesebb elemzése a magyar reformáció irodalmának legkiválóbb ismerője, Horváth János nevéhez fűződik, aki a héber eredetiből készített műfordítást a legszebb psalmusként méltatta: ,,A maga egészében legmegragadóbb azonban és legegyenletesebb szépségű Vég-kecskeméti (Kecskeméti Vég?) Mihály 55. (a Vulgata szerint 54.) psalmusa. Ellenségeit, álnok barátait jellemzi benne a zsoltár szavaival, búsultan panaszolva, mint bántalmazták őt; átkozza is őket, de főképp az Ur segítségéért könyörög, mert csak abban bízik. Szebb, erőteljesebb fordítás ez, mint akár a Szenczi Molnáré. Elég szabadon mozog, s az eredetinek nem egy részletét más, zengőbb és líraibb modulatioval tudja kifejezni. Az eredeti csak ezt mondja: „Veniat mors super illios" (a halál vegye környül őket); ő így magyarítja: ,,Keserű halál szálljon fejére". Különös szépséggel fejezi ki a menekvés vágyát, a Vulgáta szövegének ezt a részletét: ,,et dixi: Quis dabit mihi pennas, sicut columbae, et volabo, et requiscam?" (Mondék: Vajha valaki nékem szárnyat adna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám) így: „Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint az galamb elröpültem volna." A négyes rím párhuzamos szaporításra csábítja ugyan, de leleményre is készti, érzékletes, variáló halmozásokra. A zsoltár ennyit mond: „Molliti sunt sermones eius supei oleum ; et ipsi sunt jacuta" (a vajnál lágyabbak az ő beszedi ; pedig éles szablyák) : ő ily szép szabadsággal és magyar ízzel többszöröz és különfélésít: „Ezeknek szájok zsírosb a vajnál, Síkosb ajakok a faolajnál, Elesb az nyelvek az éles kardnál, Szájokban nincsen egyéb álnokságnál." Verselése a legszebbek közé tartozik; látszik, hogy nem másol, hanem lelkéből önti, könnyen, szabadon, hagyományos ritmus kész mondatformáiba, így egy helyt igen szépen az ún. „közölés" alakzatába: „Te azért lelkem gondolatodat, Istenben vessed bizodalmadat." Nem csoda, hogy megihlette a zeneköltőt is ; ez a szövege Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának. Végkecskeméti-e a neve vagy Vég: nem dönthetni el. Psalmusa versfőiből „Michael Végkecskeméti" jő ki, de a „kecskeméti" lehet pusztán származására vagy lakóhelyére utaló jelző. 1521-ben Krakkóban tanult egy Kecskeméti Mihály, 1564-ben Kecskemétnek egy Vég Mihály nevű főbírója volt: zsoltárfordítónk személyének meghatározásához e két adaton kívül semmi fogódzónk sincs, ezek pedig, kérdés, ő reá vonatkoznak-e." A szerző kilétével és a versszerzés lehetséges dátumával kapcsolatos véleményeket az alábbiakban összegezhetjük:
